"Linzert süss, mert az nemzetközileg ízlik!"

Köszönöm a jótanácsot. (Jövök egy csokifelfújttal!) Megfogadtam, mindenkinek ízlett. Az összes külföldi vendég elégedetten nyalogatta az ujjait. Valóban kevés olyan kultúra van, ahol a tisztán növényi anyagokból készült apró, száraz, ráadásul hűtés nélkül is tartós édességet ne lehetne elfogyasztani...

Biztosan vannak jobb, tökéletesebb linzer receptek, vajasabbak és cukrosabbak, puhábbak és szárazabbak is. Ez viszont az enyém és ha már ilyen szépen kikísérleteztem, meg is osztom mindenkivel. A 30 liszt -20 zsiradék- 10 cukor örök szabályt megtartottam, de más alapanyagokból dolgoztam, mint a hagyományos linzer esetében. Vega és tejérzékeny (nem csak laktózérzékeny!) barátaimnak ajánlom szeretettel és azoknak is, akik nem szeretik a tömény édességeket. (szegények...nem tudom, hogy lehet így élni...)

Könnyű elkészíteni, ámde nem gyors. Cserébe szuper közösségi, vagy mélyrelaxációs program a szaggatás és a ragasztgatás, egyedül csináltam, így gondolatban már az "áltisi" technika óráján jártam. Aki saját befőzésű lekvárral ragasztgat, az előtt le a kalappal. Én a barátnőm anyukájától kapott barack-tök cukormentes lekvárral maszatoltam és elégedett vagyok!

Recept:

30 dkg liszt

20 dkg szójatejből készült 100%-ban növényi margarin

10 dkg porcukor vagy 10 dkg porcukor édesítő erejének megfelelő mennyiségű ledarált nyírfacukor

1 tojás sárgája

1 csomag vaníliás cukor ( a cukrot kihagyóknak vaníliarúd kikapart belseje)

1 tk sütőpor

1/2 bio citrom héja vagy 1,5 ek. tasakos szárított citromhéj

lekvár a ragasztáshoz

Először összekeverem a száraz alapanyagokat, azaz a lisztet, a porcukrot, a sütőport, a vaníliás cukrot és a szárított citromhéjat. Ezután belekockázom a margarint és morzsalékos tésztát készítek. A tojássárgáját hozzáadva cipóformát gyúrok belőle, majd átlátszó fóliába csomagolva 20 percre a mélyhűtőbe teszem. Ezalatt felforrósítom a sütőt kb. 170 fokra, a gyúródeszkát és a szaggatóformákat vékonyan belisztezem, hogy a tészta ne tapadhasson le. Ha áthűlt a tészta, mindig csak egy darabot vágok le belőle, ezt nyújtom és szaggatom ki, a többit a hűtőben hagyom, így mindig könnyű lesz formázni. A 3-4 mm vékonyra nyújtott linzerek 10, az ennél vastagabbak 15-20 perc alatt sülnek ki. Csak a kihűlt darabokat érdemes összeragasztgatni, így nem folyik meg a lekvár. Aki szeretné díszíteni, mártsa a felét megolvasztott csokiba vagy ganázs krémbe. (Ganázs krém receptje itt található)

Óda az őzgerinchez

Vallomás következik: régóta vágytam egy őzgerinc formára. Túl régóta és túl hevesen égett bennem a vágy tüze ahhoz, hogy ne süssek benne valami csokisat azonnal, ahogy megkaparintom...

Egyszer csak megérkezett. Kellemesen lapos formában, rikító neonzöld színnel (ezen a nyáron komoly szövetséget kötöttem a neon színekkel...) és ráadásul szilikonból! Egyszóval maga a tökély. El sem tudnék képzelni szebbet és jobbat minthogy a kis neonszín formámban gőzölög egy töményen csokis valami. Ez a valami lett az én csokis-diós kenyérkém, amit bárki meg tud csinálni. A bárkit úgy értem: bárki, aki most jár először a konyhában! Hajrá bárki, hajrá mindenki!

Recept:

4 ek. cukrozatlan zsíros kakaópor

4 ek. apró darabokra tört, esetleg darált dióbél

2 ek. liszt

2 db egész tojás

0,5 dl olaj

1 kk. szódabikarbóna

1 dl tej (nálam laktózmentes)

A hozzávalók közül először a szárazakat, azaz a kakaóport, a cukrot, a lisztet, a sütőport és a szódabikarbónát keverem össze. Az elegyhez finomat hozzáadagolom a tojásokat, az olajat, végül a tejet, úgy, hogy a massza még sűrű maradjon. A masszát a szilikon őzgerinc formába öntöm, kb. fél óra alatt 160 fokon (légkeverés mellett) megsütöm. Akkor az igazi, ha a széle kérges, belül pedig kicsit szétsős, puha. Étcsoki és diódarabokkal tálalom.