Citromos, túrós, kardamomos tortácska- a békéért

Nem fogok politizálni. Ez a blog az élet habosabb oldaláról szól, de vannak dolgok, amik mellett nem mehetek el szó nélkül. Ilyen a jelenlegi közel-keleti helyzet. Megoszlanak a vélemények arról, hogy a tyúk volt-e előbb vagy a tojás és arról is, hogy lesz-e valaha béke izraeli és palesztin emberek közt. Nos én sokat beszélgettem ottani fiatalokkal és mindegyiküktől ugyanazt a választ kaptam: "egyszer még együtt esszük a humuszt, meglátjátok"...ebben hiszek és szurkolok nekik.

Mivel humuszt nem készíthetek itt a sütis blogon, belevágtam hát egy "béke-tortába", aminek megsütése közben végig azokra a nőkre és asszonyokra gondoltam, akiknek csak egy kívánságuk van: hadd süssenek minden nap valami finomat a fiaiknak/párjaiknak. Hadd egyenek minden nap együtt. Hadd érezzék a közelségüket. Egyszóval: legyen béke.

Túró- régen a jólétet szimbolizálta, citrus- forró éghajlatú országokban honos, kardamom- az ünnep illata. Süssétek, egyétek és hallgassátok mellé Matisyahu számát: http://www.youtube.com/watch?v=7JjMGXz9P6Y

Recept:

Tészta

125gr liszt

65 gr apróra kockázott vaj vagy margarin

1 tojás

1/2 ek kristálycukor

1 kk. só

20 ml hideg víz

Krém

125gr túró (nálam laktózmentes) 

125 ml citromkrém (narancskrémhez hasonló elkészítéssel)

125 gr tejföl (nálam laktózmentes)

1 tk kardamom

1 citrom leve

1 cs vaníliás cukor

A tészta száraz összetevőit alaposan összekeverem, majd hozzágyúrom a vajat és a tojást is. Ha már morzsalékos állagú, akkor felöntöm a kevéske hideg vízzel, hogy gyúrhatóvá váljon. Cipót formázok belőle, fóliában a mélyhűtőben pihentetem, míg elkészítem a krémet.

 Először a citromkrémet készítem el, a narancskrémhez hasonlóan. Ha kész a citromkrém, hagyom kihűlni, ezalatt botmixerrel összedolgozom a túrót, a tejfölt, a citromlevet, a kardamomot és a cukrot. Ha kihűlt a citromkrém, akkor a krémesített túróhoz keverem és félreteszem. A kihűlt tésztát lisztes gyúródeszkán fél cm vastagságúra nyújtom és kibélelek vele egy előzőleg kivajazott és kilisztezett sütőformát. A felesleges részek levágásához a sütőforma szélén végiggörgetem a sodrófát. Ha kész, megszúrkodom, ráteszek egy darab sütőpapírt, nehezéknek pedig babot vagy lencsét és 12 perc alatt 160 fokon félkészre sütöm. A félkész tésztára óvatosan rámerem a citromos krémtúrót, majd a maradék tésztát is vékonyra nyújtom és befedem vele a sütit. A sodrófás görgetést megismétlem. Újra beteszem a sütőbe és nagyjából fél óra alatt készre sütöm.

,

A szilvalekvár helye- diós lisztmentes piskóta

Nem szeretném ledegradálni ezt a sütit, de a tészta mégiscsak a szilvalekvárhoz készült...! Eljött a szilvalekvár ideje, hiszen hideg van, bekuckózós az idő és a sok édeség mellett jól esik egy kis savanykás íz. Remek hír a lisztmentesen étkezőkek, hogy egy csipetnyi sem került bele, helyette finomra darált diót és kókuszreszeléket használtam. A tojást is kihagytam, mert kivételesen elfogyott:-) A száraz diót kesernyés és olvadós étcsoki ellensúlyozza, a savanykás-krémes szilvalekvár pedig feldobja az egyszerű tésztát. Villámsütiről van szó, mert van olyan, amikor nincs több, mint fél óra egy édesség elkészítésére. Klasszikus hétköznapi esti falat, egy leves méltó "lefojtó" társa. Fogyókúrázók csukják be a szemüket, most azonnal!

Recept:

5 ek finomra darált dió

4 ek kókuszreszelék

5-6 kocka adalékmenes 80%-os étcsokoládé apróra tördelve

4 ek cukor
2 ek méz

1 dl joghurt (nálam laktózmentes)

1/2 dl étolaj

1 tk szódabikarbóna

1 csipet őrölt fekete bors

szilvalekvár a kenéshez

porcukor a díszítéshez

A száraz összetevőket elegyítem egy edényben, majd összekeverem a joghurtot, a mézet és az olajat egy másik tálban.

A két mixet összeöntöm és folyamatos kevergetés mellett simára dolgozom. Beleszórom a csokidarabokat és újra megkeverem. Sütőpapírral bélelt négyszög alakú tepsibe öntöm, 20 perc alatt készre sütöm. Ha kihűlt, félbevágom, mindkét fél egyik oldalát megkenem szilvalekvárral és összetapasztom a lekváros oldalakat. Felkockázom, megszórom porcukorral és tálalom.

Tortakrémek haladóknak- kapaszkodjatok, kivételesen főzök!

Kivételesen főzök, pedig mások szoktak főzni, ez egy sütős blog. Van rá magyarázatom, mentségem és kifogásom is bőven: tartós tortakrémet készítettem, hogy legyen mit előkapni, ha nagy hirtelen meg kell kennem a frissen kisült tésztámat. Szeretnék ebből rendszert csinálni, csokorba rendezem a krémeket nektek, hogy ki-ki eldönthesse melyik íz rabjává válik hamarosan :-) Olyan pasztákat mutatok majd be, amik legalább 7 napig eltarthatóak hűtőben, fagyasztva pedig 2 hónapot is kibírnak. Praktikus, mert hétközben összedobom és ha marad belőle, akkor csak előveszem vasárnap. Elsőként egy lemon courdhoz hasonló narancskrémmel kezdeném, ami leginkább az étcsokival van barátságban, de "fehér" tésztákkal sem fog összeveszni. Innen a blogról rögtön ajánlok is hozzá egy társat: csokis alaptészta formájában. Tessék szépen maszatolni, megéri!

Recept: 

3 nagy édes narancs frissen facsart leve (rostok nélkül)

200 gr cukor

6 tojás

1 ek szárított bio citromhéj

112 gr kockázott vaj (nálam laktózmentes)

fontos: folpack a hűtéshez!

Vízfürdőt készítek, azaz egy nagy lábas forrásban lévő víz fölé helyezek egy kisebb lábast. Egy másik keverőtálban felverem a tojásokat, hozzáadom a cukrot, majd alaposan elkeverem. Az így kapott elegyet a vízfürdőhöz előkészített kis lábasba teszem és a vízgőz melege felett egyenletesen addig kevergetem, míg el nem kezd sűrűsödni. Ekkor hozzáadom a frisen facsart narancs levét és tovább kevergetem addig, míg a pudingnál egyel hígabb állagúvá nem válik. Ekkor leveszem a gőzről és belekeverem az apróra kockázott vajat. Ha teljesen felolvadtak a vajkockák, akkor egy finom, krém állagú, napsárga pasztát kell kapnom. Ebbe keverem bele a citromhéjat. A felülete könnyen bőrösödik, úgyhogy rányomkodom a folpack fóliát és hagyom, hogy szobahőmérsékleten hűljön ki. Kb 2 bögrényi adag lesz belőle, hűtöben egy hétig vagy 10 napig tartható el. Tésztára, tortalapok közé, vagy friss gyümölcssalátára kenem.

Fahéjas-gyömbéres almáspite- Miminek szeretettel

Azt mondják, a maják pusztító világvégét jósoltak 2012-re. Van egy elméletem, miszerint nagyot tévedtek. A világégés nem kívül zajlott (árvíz, földrengés, tűzvész formájában- bár jutott ezekből is egy kevéske ide-oda) hanem belül, az emberekben, a fejekben és lelkekben. "Tout ce qui n'est pas stable, va disparaitre"...Nálam megtörtént a 180 fokos fordulat és így év vége felé halkan, de nem bátortalanul kijelenthetem: kellett. Másoknál is, ez boldogsággal tölt el. Hálás vagyok az életnek, hogy az egyik ilyen pálfordulás szemtanúja lehettem. Mimi sokáig élte a 7-től 7-ig irodai életet, majd egyszer csak hatalmasat váltott. Ezzel a váltással kívánom, hogy egy olyan sikersztori induljon el, amit megálmodott magának (a legmerészebb álmaiban). Gratulálok, hogy létrehozta a Mimi's Events-et és köszönet érte, hogy az első "élő" kitelepülése/megjelenése alkalmával rám gondolt, ami a desszertet illeti. Így történt, hogy a WAMP-on Mimi "nappalijában"  csipketerítő, régi bőrönd és csodálatos rózsacsokrok között ott illatozott az én fahéjas-gyömbéres almás sütim is (két más édességemmel együtt). A süti mint mindig, most is laktózmentes, kevés cukorral készült és sok-sok segítséggel, az utolsó pillanatban. Köszönet a kis sous-chefeknek: drága Katónak és Málnának. (kedvenc lábatlankodó sous-chefem fotója a poszt alján látható)

Recept:

Tészta

15 dkg liszt

10 dkg vaj (nálam laktózmentes)

5 dkg cukor

1 tojássárgája

1 ek szárított citromhéj

1 tk sütőpor

1 cs vaníliás cukor

Krém a töltelékhez

3 nagy roppanós piros alma apróra kockázva, hámozva

125gr tejföl (nálam laktózmentes)

4 ek cukor

1 ek liszt

2 tojás

1 tk fahéj

1 tk gyömbér (szárított)

Először a tésztát készítem el, mert amíg az pihen, ráérek a töltelékkel bajlódni. Hagyományos linzer tésztát gyúrok, olyat amilyet itt a blogon már bemutattam. A jól összedolgozott és cipóformára alakított tésztát fóliába csomagolva beteszem a mélyhűtőbe 15 percre. Jöhet a krém: felverem a tojásokat, majd elkeverem bennük a tejfölt. Az összes többi hozzávalót, tehát a lisztet, a cukrot és a fűszereket állandó kevergetés mellett óvatosan hozzáadom a tojásos elegyhez. Félreteszem a krémet, kinyújtom a tésztát kb fél cm vastagságúra. (Most 20 cm átmérőjű kerámia tállal dolgoztam, a tészta bőven elég lett a kibéleléséhez és a fedéséhez is, sőt a maradék tésztából szuflé formában kis kosárkákat is készítettem. ) A kinyújtott tésztával óvatosan kibélelem az előzőleg kivajazott-kilisztezett formát, majd a sodrófával végighengergetem a forma szélét, hogy a felesleg leessen. Megszurkálom az alját, ráteszek egy ív sütőpapírt és teleszórom lencsével vagy babbal, hogy ne emelkedjen meg sütés közben. kb 160 fokon 12p alatt "vakra" sütöm. Ha a felülete már megkeményedett egy picit, akkor jöhet a töltés és a fedés. A kockára vágott almákat beleszórom, majd jól nyakonöntöm a tojásos szószal. A maradék kinyújtott tésztával lefedem, majd a sordófás műveletet megismételve ismét eltávolítom a feleleges széleket. A peremét kissé megcsipkedve lenyomkodom, hogy összeérjen az alsó tésztaréteggel. Megszurkodom villával és keményre sütöm, de nem hagyom megbarnulni. Dióval díszítve langyosan tálalom.

Sous-chef