Kardamomos pite levendulamézzel- illattal díszítem a lakást

Ki mondta, hogy díszíteni csak égőkkel, gyertyákkal és szalagokkal lehet? Szerintem az illat is nagyon fontos díszítőeleme egy otthonnak. Az otthon és az ünnep szorosan összekapcsolódik az illattal. Mindenkinek más jut eszébe, ha a télre és a decemberre asszociál, de azt hiszem agyunk "illat és emléktárában" valamennyiünknél felsejlik egy íz és a kedvenc étel is. Szeretném bemutatni az új kedvenc illatomat és sütimet- így egyben. A levendulaméz virágos és kissé nosztalgikus íze nagyon passzol a kardamom extrém, ugyanakkor hagyományosan ünnepi illatához. Egyszerű, "kezdőháziasszonybiztos" és gyors, mégis ünnepi. Elő a mintás szalvétákkal, csillogó poharakkal, már csak napok kérdése és együtt a család, indulnak a véget nem érő falatozások. Én biztosan elkészítem a szeretteimnek, mert egészséges, cukormentes és könnyű is.

 

Recept

1 púpozott tk kardamom

1 púpozott tk gyömbér

1 kk fahéj

3-4 ek levendulaméz

50 g szójatejből készült margarin, puha, szinte olvadt állapotban

1 bögre liszt

1 dl hideg víz

kókuszreszelék a díszítéshez

Egy nagy tálban összekeverem a puhára olvadt margarint a mézzel, majd fokozatosan hozzákeverem a fűszereket. Ezután következik a liszt, majd ha a víz, majd egészen addig kevergetem, míg csomómentes nem lesz. A masszát egy kisebb, kerek formába öntöm, melyet előzőleg sütőpapírral béleltem ki és 170 fokon barnára sütöm. Akkor jó, ha kívül egy kissé megpörkölődik, belül pedig omlós. Ha kihűlt, sablont tartok fölé és megszórom kókuszreszelékkel.

Főzött krémes szülinapi almatorta- a boldogság illata

Kevés olyan szülinapon voltam életemben, mint a múlt pénteki. Ritkán látni ennyi embert ilyen őszintén izgulni, ilyen nagy odaadással készülni. Pedig rohanó, ünnepek előtti heteket élünk, stresszel, szorongással, tömeggel, forgalmi dugóval és miegymással. Ez a péntek azonban más volt. Csendben, jó hangulatban, pislákoló gyertyákkal teli kis bisztróban, kikapcsolt elmével vártuk a mit sem sejtő ünnepeltet. Ez a hangulat sokat elmond Barikáról is. Pont olyan ember, akiért megéri készülni, akiért lehet őszintén izgulni és aki tényleg, tiszta szívvel, őszintén, sírva-kacagva tud örüli bármiyen apróságnak. Az én apróságom két torta volt. Az egyik a már jól bevált csokisom, a másik pedig ez, a hideg napokra való almás-citromos-vaníliás-kókuszos finomság. Boldog szülinapot Barikának!

Recept

Tészta

3 tojás

1 bögre cukor

10 dkg puha vaj (ha laktózmentessel dolgozom, akkor 12)

1 bögre liszt

1 csomag sütőpor

Krém

20 dkg vaj

20 dkg porcukor

1 tojás

5 dkg liszt

2 dl tej

1 cs. szárított citromhéj

3 ek. frissen facsart citromlé

3 ek kókuszreszelék

díszítéshez egy nagy ropogós alma, kókuszreszelék

A tészta elkészítésével kezdem, hogy amíg a sütőben alakul, addig a krémnek szentelhessem minden időmet. A tojást habosra keverem a cukorral és a vajjal, majd hozzáadom a lisztet és a sütőport. 5 cm magas szilikon tortaformában 160 fokon 30 perc alatt arany színűre sütöm. A krémhez a puha vajat simára keverem egy tálban, fokozatosan adagolva hozzá a porcukrot. A tejben elkeverem a lisztet (csomómentesen!) majd belekeverem a tojást is. Addig főzöm, míg a pudingnál kissé hígabb masszát nem kapok, ekkor hozzáöntöm a a vajas-cukros elegyhez, majd a citromlevet, citromhéjat és kókuszreszeléket hozzáadva ismét simára keverem. A megsült tésztát és a krémet is hagyom kissé kihűlni, ekkor egy kanállal vagy habkártyával a tortalap felületére simítom a masszát. A nagyon vékony szeletekre vágott almával és kókuszreszelékkel díszítem.

Citromos, túrós, kardamomos tortácska- a békéért

Nem fogok politizálni. Ez a blog az élet habosabb oldaláról szól, de vannak dolgok, amik mellett nem mehetek el szó nélkül. Ilyen a jelenlegi közel-keleti helyzet. Megoszlanak a vélemények arról, hogy a tyúk volt-e előbb vagy a tojás és arról is, hogy lesz-e valaha béke izraeli és palesztin emberek közt. Nos én sokat beszélgettem ottani fiatalokkal és mindegyiküktől ugyanazt a választ kaptam: "egyszer még együtt esszük a humuszt, meglátjátok"...ebben hiszek és szurkolok nekik.

Mivel humuszt nem készíthetek itt a sütis blogon, belevágtam hát egy "béke-tortába", aminek megsütése közben végig azokra a nőkre és asszonyokra gondoltam, akiknek csak egy kívánságuk van: hadd süssenek minden nap valami finomat a fiaiknak/párjaiknak. Hadd egyenek minden nap együtt. Hadd érezzék a közelségüket. Egyszóval: legyen béke.

Túró- régen a jólétet szimbolizálta, citrus- forró éghajlatú országokban honos, kardamom- az ünnep illata. Süssétek, egyétek és hallgassátok mellé Matisyahu számát: http://www.youtube.com/watch?v=7JjMGXz9P6Y

Recept:

Tészta

125gr liszt

65 gr apróra kockázott vaj vagy margarin

1 tojás

1/2 ek kristálycukor

1 kk. só

20 ml hideg víz

Krém

125gr túró (nálam laktózmentes) 

125 ml citromkrém (narancskrémhez hasonló elkészítéssel)

125 gr tejföl (nálam laktózmentes)

1 tk kardamom

1 citrom leve

1 cs vaníliás cukor

A tészta száraz összetevőit alaposan összekeverem, majd hozzágyúrom a vajat és a tojást is. Ha már morzsalékos állagú, akkor felöntöm a kevéske hideg vízzel, hogy gyúrhatóvá váljon. Cipót formázok belőle, fóliában a mélyhűtőben pihentetem, míg elkészítem a krémet.

 Először a citromkrémet készítem el, a narancskrémhez hasonlóan. Ha kész a citromkrém, hagyom kihűlni, ezalatt botmixerrel összedolgozom a túrót, a tejfölt, a citromlevet, a kardamomot és a cukrot. Ha kihűlt a citromkrém, akkor a krémesített túróhoz keverem és félreteszem. A kihűlt tésztát lisztes gyúródeszkán fél cm vastagságúra nyújtom és kibélelek vele egy előzőleg kivajazott és kilisztezett sütőformát. A felesleges részek levágásához a sütőforma szélén végiggörgetem a sodrófát. Ha kész, megszúrkodom, ráteszek egy darab sütőpapírt, nehezéknek pedig babot vagy lencsét és 12 perc alatt 160 fokon félkészre sütöm. A félkész tésztára óvatosan rámerem a citromos krémtúrót, majd a maradék tésztát is vékonyra nyújtom és befedem vele a sütit. A sodrófás görgetést megismétlem. Újra beteszem a sütőbe és nagyjából fél óra alatt készre sütöm.

,

A szilvalekvár helye- diós lisztmentes piskóta

Nem szeretném ledegradálni ezt a sütit, de a tészta mégiscsak a szilvalekvárhoz készült...! Eljött a szilvalekvár ideje, hiszen hideg van, bekuckózós az idő és a sok édeség mellett jól esik egy kis savanykás íz. Remek hír a lisztmentesen étkezőkek, hogy egy csipetnyi sem került bele, helyette finomra darált diót és kókuszreszeléket használtam. A tojást is kihagytam, mert kivételesen elfogyott:-) A száraz diót kesernyés és olvadós étcsoki ellensúlyozza, a savanykás-krémes szilvalekvár pedig feldobja az egyszerű tésztát. Villámsütiről van szó, mert van olyan, amikor nincs több, mint fél óra egy édesség elkészítésére. Klasszikus hétköznapi esti falat, egy leves méltó "lefojtó" társa. Fogyókúrázók csukják be a szemüket, most azonnal!

Recept:

5 ek finomra darált dió

4 ek kókuszreszelék

5-6 kocka adalékmenes 80%-os étcsokoládé apróra tördelve

4 ek cukor
2 ek méz

1 dl joghurt (nálam laktózmentes)

1/2 dl étolaj

1 tk szódabikarbóna

1 csipet őrölt fekete bors

szilvalekvár a kenéshez

porcukor a díszítéshez

A száraz összetevőket elegyítem egy edényben, majd összekeverem a joghurtot, a mézet és az olajat egy másik tálban.

A két mixet összeöntöm és folyamatos kevergetés mellett simára dolgozom. Beleszórom a csokidarabokat és újra megkeverem. Sütőpapírral bélelt négyszög alakú tepsibe öntöm, 20 perc alatt készre sütöm. Ha kihűlt, félbevágom, mindkét fél egyik oldalát megkenem szilvalekvárral és összetapasztom a lekváros oldalakat. Felkockázom, megszórom porcukorral és tálalom.

Tortakrémek haladóknak- kapaszkodjatok, kivételesen főzök!

Kivételesen főzök, pedig mások szoktak főzni, ez egy sütős blog. Van rá magyarázatom, mentségem és kifogásom is bőven: tartós tortakrémet készítettem, hogy legyen mit előkapni, ha nagy hirtelen meg kell kennem a frissen kisült tésztámat. Szeretnék ebből rendszert csinálni, csokorba rendezem a krémeket nektek, hogy ki-ki eldönthesse melyik íz rabjává válik hamarosan :-) Olyan pasztákat mutatok majd be, amik legalább 7 napig eltarthatóak hűtőben, fagyasztva pedig 2 hónapot is kibírnak. Praktikus, mert hétközben összedobom és ha marad belőle, akkor csak előveszem vasárnap. Elsőként egy lemon courdhoz hasonló narancskrémmel kezdeném, ami leginkább az étcsokival van barátságban, de "fehér" tésztákkal sem fog összeveszni. Innen a blogról rögtön ajánlok is hozzá egy társat: csokis alaptészta formájában. Tessék szépen maszatolni, megéri!

Recept: 

3 nagy édes narancs frissen facsart leve (rostok nélkül)

200 gr cukor

6 tojás

1 ek szárított bio citromhéj

112 gr kockázott vaj (nálam laktózmentes)

fontos: folpack a hűtéshez!

Vízfürdőt készítek, azaz egy nagy lábas forrásban lévő víz fölé helyezek egy kisebb lábast. Egy másik keverőtálban felverem a tojásokat, hozzáadom a cukrot, majd alaposan elkeverem. Az így kapott elegyet a vízfürdőhöz előkészített kis lábasba teszem és a vízgőz melege felett egyenletesen addig kevergetem, míg el nem kezd sűrűsödni. Ekkor hozzáadom a frisen facsart narancs levét és tovább kevergetem addig, míg a pudingnál egyel hígabb állagúvá nem válik. Ekkor leveszem a gőzről és belekeverem az apróra kockázott vajat. Ha teljesen felolvadtak a vajkockák, akkor egy finom, krém állagú, napsárga pasztát kell kapnom. Ebbe keverem bele a citromhéjat. A felülete könnyen bőrösödik, úgyhogy rányomkodom a folpack fóliát és hagyom, hogy szobahőmérsékleten hűljön ki. Kb 2 bögrényi adag lesz belőle, hűtöben egy hétig vagy 10 napig tartható el. Tésztára, tortalapok közé, vagy friss gyümölcssalátára kenem.

Fahéjas-gyömbéres almáspite- Miminek szeretettel

Azt mondják, a maják pusztító világvégét jósoltak 2012-re. Van egy elméletem, miszerint nagyot tévedtek. A világégés nem kívül zajlott (árvíz, földrengés, tűzvész formájában- bár jutott ezekből is egy kevéske ide-oda) hanem belül, az emberekben, a fejekben és lelkekben. "Tout ce qui n'est pas stable, va disparaitre"...Nálam megtörtént a 180 fokos fordulat és így év vége felé halkan, de nem bátortalanul kijelenthetem: kellett. Másoknál is, ez boldogsággal tölt el. Hálás vagyok az életnek, hogy az egyik ilyen pálfordulás szemtanúja lehettem. Mimi sokáig élte a 7-től 7-ig irodai életet, majd egyszer csak hatalmasat váltott. Ezzel a váltással kívánom, hogy egy olyan sikersztori induljon el, amit megálmodott magának (a legmerészebb álmaiban). Gratulálok, hogy létrehozta a Mimi's Events-et és köszönet érte, hogy az első "élő" kitelepülése/megjelenése alkalmával rám gondolt, ami a desszertet illeti. Így történt, hogy a WAMP-on Mimi "nappalijában"  csipketerítő, régi bőrönd és csodálatos rózsacsokrok között ott illatozott az én fahéjas-gyömbéres almás sütim is (két más édességemmel együtt). A süti mint mindig, most is laktózmentes, kevés cukorral készült és sok-sok segítséggel, az utolsó pillanatban. Köszönet a kis sous-chefeknek: drága Katónak és Málnának. (kedvenc lábatlankodó sous-chefem fotója a poszt alján látható)

Recept:

Tészta

15 dkg liszt

10 dkg vaj (nálam laktózmentes)

5 dkg cukor

1 tojássárgája

1 ek szárított citromhéj

1 tk sütőpor

1 cs vaníliás cukor

Krém a töltelékhez

3 nagy roppanós piros alma apróra kockázva, hámozva

125gr tejföl (nálam laktózmentes)

4 ek cukor

1 ek liszt

2 tojás

1 tk fahéj

1 tk gyömbér (szárított)

Először a tésztát készítem el, mert amíg az pihen, ráérek a töltelékkel bajlódni. Hagyományos linzer tésztát gyúrok, olyat amilyet itt a blogon már bemutattam. A jól összedolgozott és cipóformára alakított tésztát fóliába csomagolva beteszem a mélyhűtőbe 15 percre. Jöhet a krém: felverem a tojásokat, majd elkeverem bennük a tejfölt. Az összes többi hozzávalót, tehát a lisztet, a cukrot és a fűszereket állandó kevergetés mellett óvatosan hozzáadom a tojásos elegyhez. Félreteszem a krémet, kinyújtom a tésztát kb fél cm vastagságúra. (Most 20 cm átmérőjű kerámia tállal dolgoztam, a tészta bőven elég lett a kibéleléséhez és a fedéséhez is, sőt a maradék tésztából szuflé formában kis kosárkákat is készítettem. ) A kinyújtott tésztával óvatosan kibélelem az előzőleg kivajazott-kilisztezett formát, majd a sodrófával végighengergetem a forma szélét, hogy a felesleg leessen. Megszurkálom az alját, ráteszek egy ív sütőpapírt és teleszórom lencsével vagy babbal, hogy ne emelkedjen meg sütés közben. kb 160 fokon 12p alatt "vakra" sütöm. Ha a felülete már megkeményedett egy picit, akkor jöhet a töltés és a fedés. A kockára vágott almákat beleszórom, majd jól nyakonöntöm a tojásos szószal. A maradék kinyújtott tésztával lefedem, majd a sordófás műveletet megismételve ismét eltávolítom a feleleges széleket. A peremét kissé megcsipkedve lenyomkodom, hogy összeérjen az alsó tésztaréteggel. Megszurkodom villával és keményre sütöm, de nem hagyom megbarnulni. Dióval díszítve langyosan tálalom.

Sous-chef

Francia reggeli- barackdzsemes vaníliás süti

A süti nem francia. A barackdzsem sem. A vaníiás tészta akár lehetne az, de nem ez a megfejtés. Hanem a reggeli. A történet ott kezdődött, hogy makacs és önfejű és hisztis és túlságosan is önálló főiskolásként inkább dolgozni akartam, mintsem nyelvvizsgázni, hiszen minek nekem két nyelvvizsga, elég egy is, az úgyis elég komoly, közgazdasági meg ilyesmi, hagyjuk a franciát, marad az angol. Közel a harminchoz (jááájjj de öreg vagyok) ezt teljesen másképp látom, így amint anyagi és időbeli lehetőségeim engedték, nekiláttam a francia nyelv (újra)tanulásának, mintegy 4 hónappal ezelőtt. Tanárommal Ágival - azt hiszem- sorsszerű volt a találkozásunk, éppen mindkettőnknek 180 fokot fordult az élete, így ki merem jelenteni: az eddigi legjobb nyelvtanár mellett egy szuper beszélgetőpartnert és talán barátot is szereztem. Mivel a francia órák reggel vannak, a reggelek pedig olykor nehezek és esősek és nyűgösek és fáradtak, ezért fel kell őket dobni. A feldobás kézenfekvő módszere a frissen sült, még langyos édesség. Ez a világ legyegyszerűbb sütije. Reggelizzetek!

Recept:

6 ek liszt

2 ek margarin

3 ek cukor

1/2 pohár joghurt vagy tejföl (nálam laktózmentes)

1 tojás

1/4 cs sütőpor

1 cs borbon vaníliás cukor

1 tk citromlé

5 ek sütésálló barackdzsem

szóráshoz: 4 ek darált dió

A lisztet, a margarint és a cukrot egy tálban robotgéppel simára keverem, majd hozzáadom a többi alkatrészt. Ha kis keverés ütán összeállt a massza, akkor szilikon formába simítom és kiskanállal darabokat szaggatok rá a sütésálló dzsemből. 20 percre bedobom a sütőbe kb 170 fokon légkeverés mellett, majd arany színűre sütöm. Ha langyosra hűlt, megszórom darált dióval és kockákra vágva tálalom.

Gyömbéres sütőtöktorta, amivel biztosra mentem a vacsoracsatán

Fontos leszögeznem, hogy az alapötlet koppintás. Remélem nem ciki bevallani, hogy gyűjtögetem az impulzusokat, ötleteket és sütök olyan dolgokat, amiket a barátaim vagy távolabbi ismerőseim sütnek, de persze sosem ugyanúgy. Nálam egy recept sem éli túl a hűtő kinyitsának időpontját. A fridzsider tartalma, a kedvem és az időm mindig felülírja az eredeti formátumot. Jelen esetben volt osztálytársam Istagram posztjából indltam ki, le a kalappal előtte, elfoglalt kisgyermekes anyukaként ilyen kreatív recepttel áll elő, méghozzá laktózmentesen, gratula neki!( Zizi remélem olvasod) Ez a torta is így készült, méghozzá egy vacsora csatára. Azt nem állítanám, hogy kezdőháziasszonybiztos a recept, de nem is bonyolult, csak kissé időigényes. Megérte. A vacsoracsata remekül sikerült, mindenkinek csomagoltam elvitelre is. Apropó vacsoracsata: társasoztunk...ismeritek a pyramide nevű játékot? Tessék ráguglizni, zseniális. Anita barátnőmnek ezúton is köszönöm, hogy tanulhattam valamit a sütőtökös recepten kívül azon a bizonyos estén. Méghozzá azt, hogy a gyémánt szó szinonimája a Tiffany's. Nők, ha összeülnek...

Recept (26cm-s kerek formához)

Tészta

15 dkg háztartási keksz

10 dkg margarin

Krém

kb 2kg-os sütötök fele 

2 tojás

10 dkg barnacukor

1,5 dl tejföl (nálam laktózmentes)

1 dl szójatejszín

1 ek reszelt friss gyömbér

1 kk fahéj

1 kk szerencsendió

1 ek száríttt bio citromhéj

1/2 cs. sütőpor

A tésztával kezdem: pengés robotgépben szépen összekaszabolom a háztartási kekszet kis darabokra, de nem por állagúra. Közben mikróban megolvasztom a margarint és ha teljesen híg állapotba kerül, ráöntöm a kekszre és összekeverem úgy, hogy pépes, gyúrható masszát kapjak. A masszát a kerek sütőforma aljába nyomkodom, elegyengetem és hűtőbe teszem dermedni. Következik a krém: a sütőtököt felkarikázom kb 1,5 cm vastag szeletekre és 160 fokon légkeverés mellett fél óra alatt megsütöm, hagyom, hogy a teteje megbarnuljon. Ha kihűlt, villával összenyomkodom egy tálban majd hozzáadom az összes többi alapanyagot ami a krémhez kell, random sorrendben, ahogy tetszik:-) Az egészet lassú fokozaton robotgéppel simára keverem és az immár kihűlt kekszes alapra öntöm. Lassan, kb 50 perc alatt sül meg, légkeverés mellett 180 fokon. Érdemes megszúrni 30-40 perc után. Akkor jó, ha a krém kissé rugalmas-habos állagú marad, a teteje viszont megbarnul. Porcukorral díszítettem, miután kihűlt,aszelt bogyós gyümölcsökkel és magokkal tálaltam.

Mókusok és Évike kedvence- diós torta mogyorós csokival

Nem fotogén ez a torta. Sehogy sem tudtam "elkapni", pedig nagyon mutatós. Sebaj, ezzel (is) szeretnék motiválni mindenkit, hogy készítse el és küldjön nekem fotót! A dió és a mogyoró (tudnak valamit ezek a mókusok) remekül passzol a kesernyés étcsokihoz, a tésztája pedig teljesen tejtermékmentes. 

Évike (anyukám barátnője) nálunk vendégeskedett, amikor hozzáláttam a torta elkészítéséhez, ezúton is köszönöm a segítségét (csokis tál kikapargatása, nyers tészta megkóstolása, dió rágcsálása). Évike gyakorló édességfüggő, Gombóc Artúr hozzá képest kispályás. Csak egy szösszenet róla: idén csajos nyaralást szerveztünk, melyre mind az öten készültünk. Volt, aki pedikűrre ment, mások szoliba jártak, hogy jól mutassanak a fürdőruhában, és olyan is akadt, aki speedfittnessen izzasztotta magát, hogy indulás előtt ledobjon pár kilót. Évike mindezekre fittyet hányva, csak annyit mondott, napi 2x sportol. Találgattunk, hogy mi lehet az, amit reggel és este ilyen szorgalmasan űz a nyaralást megelőző hetekben. Nos, napi 2 alkalommal fogyasztott Sport szeletet. Igen, a csokit. Ő így sportolt. Tehát ő Évike és ő volt jelen a torta elkészítésénél. Szerinte zseniális lett, már a krémnél meggyőztem. Nem tudom, hogy egy Gombóc Artúrt lepipáló csokiimádótól ezt bóknak vehetem-e, döntsétek el Ti!

Recept: (20 cm-s kerek formához)

Tészta

2 bögre liszt

60gr margarin

1 bögre cukor

2 tojás

1 csomag sütőpor

1 csomag vaníliás cukor

6gr szárított bio citromhéj

2 dl natúr rizstej

Krém

2 tábla mogyorós étcsokoládé (min. 70%-os)

1 bögre darált dió

2 bögre rizstejjel főzött cukrászkrém vagy vízzel/rizstejjel főzött vaníliapuding

(A cukrászkrém receptje itt található.)

A tésztát készítem el először: habosra keverem a margarint cukorral és tojással, majd folyamatos keverés mellett hozzádom a száraz összetevőket, azaz a lisztet, a sütőport, a citromhéjat és a vaníliás cukrot. Végül a masszát fellazítom rizstejjel. Kivajazott-kilisztezett formákba öntöm, (a tészta 2 db formához elég, ez lesz a torta két rétege) elsimítom a tetejüket szép egyenletesre. Kb 160 fokon, légkeverés mellett 30-35 perc alatt készre sütöm. Amíg a tésztalapok kihűlnek, addig elkészítem a krémet. Vagy cukrászkrémet vagy vaníliás pudingot használok alapnak. Gőzfürdő felett felolvasztom a csokoládékat, majd óvatosan hozzákeverem a darát dió felét. Amíg folyós, addig hozzáadagolom a szintén folyós állagú cukrászkrémet vagy pudingot. Az így elkészült töltelék krém kétharmadát óvatosan a kihűlt lapokra kenem, fontos, hogy az egyiket vastagon, a másikat pedig vékonyan fedem be, így tapad össze a két fél :-)! Ha összetpasztottam és elnyerte torta formáját, nincs más hátra, minthogy bekenem a maradék csokis krémmel (ilyenkorra már kihűlt annyira, hogy nem folyik le a függőleges oldalon sem) majd megszórom a maradék darált dióval. Díszíthető egész diószemekkel vagy marcipán mókusokkal, khmmm.

Rekeksz- azaz keksz újrahasznosítva

Nagy háztartási keksz fogyasztó vagyok, vannak napok, amikor csak ez megy le a torkomon, kevéske cukrozatlan teával. És vannak bulik is, ahová úgy megyek, hogy rúzs és kistükör mellett pár szem keksz is megbújik a táskámban, hátha nem jön szembe olyan étel, amit "bevállalhatok" egy éppen belobbanó colitis ulcerosaval. Nem panaszkodom, én és a pocakom már megszoktuk ezeket az időszakokat. Ilyenkor a keksz jóbarát. 

Mellesleg megjegyzem, a gyártók belőlem élnek, igazán rányomhatnák ezt a receptet  termékeik csomagolására. Zsákkal szoktam vásárolni (ha már ott vagyok a szupermarketben) mert csodálatos ízén és állagán semmit sem ront az idő, tehát eláll. Ne legyünk cinikusak, a kiskutyám például imádja. Én már nem annyira, de utolsó szemig hasznosítom, még a törött darabokat is. Például így: almával, cukor nélkül, dióval ízesítve. Vidékről kaptam az almát és van házi almalevem is, teljes a készlet vasárnap esti tévézéshez. Keksz újratöltve. Kezdőháziasszonybiztos recept.

Recept

4 szem nagyobb alma

10 szem háztartási keksz

2 tojás

4 ek dió

10 gr margarin

A megmosott almákat héjastul felkockázom, darálógépbe (nálam pengés mixer) teszem a töredezett háztartási keksszel együtt. Szemcsés, ugyanakkor pépes állagúra aprítom. Az így elkészült péphez hozzáadom a tojásokat, a margarint és a diót, robotgéppel egyenletesre keverem. A masszából evőkanálnyi púpokat helyezek el egy sütőpapírral kibélelt tepsiben, majd a tetejüket lenyomkodva kerek (kicsit szabálytalan) keksz formát alakítok belőlük. 25 perc alatt 150 fokon aranybarnára sütöm őket. Akkor finom, ha kívül kemény, belül puha.

3C, azaz Chocolate Chip Chutney

Bocsánatot kérek az angol címadásért. Nem, nem szeretnék sznobozni, magyar vagyok, magyarul sütök és magyarul blogolok, de! ez mégiscsak angolul hangzik jól...

Szóval a süti-story: egy kedves ismerősöm szerint (hímnemű) "nőknél igen ritka az ilyen kütyümánia", ami - szerinte - engem sújt. Nos, azt mondják technikai elmebajban szenvedek...de én nem szenvedek, élvezem minden percét! Jöhet laptop, telefon (az okostelefont Isten nekem teremtette) asztali számítógép vagy tablet, én rákattanok. Egy baj van csak: ilyenkor úgy beszélek, mint a pasik a kocsikról. Három betűs rövidítésekben, magyartalanul, teletűzdelve olyan angol szavakkal, amiknek fogalmam sincs a magyar megfelelőjéről. Szóval ma is belekezdtem egy ilyen háesdépéa, négygé, vifi, kverti kezdetű monológba, amikor két telefon összehasonlító tesztjéről kérdeztem az erősebbik nem képviselőit. Azt a választ kaptam, hogy nő vagyok, ne kérdezgessek, inkább süssek, mert ez már borzasztó. Rendben, akkor vissza a konyhába, ott is tudok ijesztő szavakat mondani. Például a csatnit (chutney).  A pasik nem tudják mi az a csatni. Az meg végképp életidegen, hogy rozmaringos és barackos és fahéjas is, ráadásul húsokhoz (is) ehető, de mivel nő vagyok és sütni jól tudok, így nem szólnak bele abba, hogy van a süti mellé ez az izé. Nos valóban, ez az izé (csatni) nem csak rizsételekhez vagy húsokhoz jó, süti mellé öntetként is kiváló. A rozmaringos-fahéjas barackos csatnimmal egy csokolédédarabos sütit öntöttem le, innen a 3C. Angol, hárombetűs, de sütéshez kapcsolódik! A süti omlós, csokis és tömény, a csatni híg, laza, gyümölcsös és fűszeres. Ízes kombó. Akinek hirtelen nincs otthon leakasztani való csatnija, az ne keseredjen el, tejszínhabbal vagy bármilyen savanykás lekvárral megeheti ezt a csokis sütit. Kapcsoljátok be a sütőt (meg a routert is, hogy legyen wifi a blogos recept kopizásához)! Köszöntem.

Recept:

2 tojás

1/2 bögre cukor

10 dkg margarin

1 pohár natúr joghurt (nálam laktózmentes)

3 ek. keserű kakópor

1/2 bögre liszt

2 ek hideg víz

1/2 csomag sütőpor

1 tábla minőségi, 70%-os étcsoki összetördelve

A tojásokat cukorral és margarinnal habosra keverem, majd beleöntöm az összes többi hozzávalót, kivéve a vizet. Simára keverem a tésztát, majd addig higítom a hideg vízzel, míg puding állagú nem lesz. Ekkor sütőpapírral kibélelt formába öntöm és fél óra alatt kívül roppanósra, belül puhára sütöm.

A kókusz visszatér, zabpehely kíséretében

Egy időben szinte untam a kókuszt, annyi féle sütit sütöttem a fehér finomságal. Kis ideje eltűnt (más dolgokkal és más személyekkel együtt) az életemből, de tegnap este a kezembe akadt és nem tudtam ellenállni. Fordulatot várok ettől a kókusz dologtól, égi jelnek tekintem, hogy pont tegnap került a kezembe. Szóval kívántam valamit a kókusztól (tessék hangosan felröhögni) és várom, hogy teljesüljön. Remélem, hogy a kókuszrajongók is így vannak ezzel. Fiatalság, bolondság, a süti meg isteni. Azért azt éreztem, hogy a cukor-kókusz-baracklekvár édeshármast lazítani kellene valami egészségesebbel, így felhasználtam a maradék (pont elegendő) zabpelyhet is a tésztához. Omlós, de roppanós, édes és savanykás...khm...a tökéletes vasárnap esti nasi. Kívánjatok egyet miközben megeszitek!

Recept: (kis méretű formához)

2 tojás

10 dkg margarin

1 pohár tejföl (nálam laktózmentes)

1/2 kis zacskó jó minőségű kókuszreszelék

fél bögre liszt

fél bögre cukor

fél bögre zabpehely

1/2 csomag sütőpor

híg, savanykás baracklekvár a kenéshez

A margarint a cukorral és a tojással habosra keverem. Hozzáadom a sütőporral elkevert lisztet, zabpelyhet, kókuszreszeléket. A tésztát tejföllel lazítom, majd simára keverem. A folyékeny (nem nyúlós!) tésztát szilikon formába öntöm, 25-30 p alatt aranybarnára sütöm. Ha kihűlt, vízszintesen kettévágom és megkenem a lekvárral. 

A tökmag és az ikrem- grissini másképp

Kezdem Ádámtól és Évától...van nekem egy exkolléganőm, aki már régen több, mint exkollegina. Ebben nem az idő segített és egymás alapos megismerése sem. Egyszerűen az első naptól tudjuk, hogy mi bizony egy hullám hosszon vagyunk, hiszen K is ikrek csillagjegyű és ugyanúgy zizeg, mint én. Egy ideje kevesebbet találkozunk, de mindig ugyanonnan folytatjuk a beszélgetést és tudom, hogy sokat gondolunk egymásra a hétköznapokban is:-) Nos, ma összeültünk zizegni, egy röpke két és fél órára és néhány szál cigire (bocsi apu, bocsi nagyik) és megbeszéltük, hogy ki merre járt a szabadsága alatt. K a csodaszép Őrségben, én a pezsgő Riminiben, de mindketten az étel-élményeinkről beszéltünk legtöbbet. Meglepetésemre még egy kis kóstolót is kaptam az általa ott vásárolt kincsekből: többek közt isteni finom tökmagot. Nos, a fantáziám egyből beindult- és bár ő nem tudta- fejben már az esti sütést terveztem, ahogy beleszagoltam az illatos magvakba. Mivel Olaszországot még nem sikerült kivernem a fejemből (nem is akarom!) ezért egy grissini mellett döntöttem, amit aztán a tökmaggal magyarosítottam. A nagynénémtől kapott friss petrezselyem és a füstöltsajt már csak hab a tortán (micsoda képzavar!). Sós, őszi, ropogós és illatos. Teraszon borozgatós- ropogtatós estékhez ajánlom:-)

Recept:

16 ek. liszt

1 doboz tejföl (nálam laktózmentes)

50g margarin 

2 nagy tojás

1 kis csokor friss petrezselyem zöldje

1 ek só

1 tojás a kenéshez

1 marék tökmag

1 kis tálka reszelt zsíros füstölt sajt (nálam laktózmentes)

A lisztben elmorzsolom a margarint, hozzáadom a sót, a tojást, majd az így kapott keveréket fellazítom tejföllel. Mielőtt teljesen bedagasztom, megszórom friss, durvára vágott petrezselyemmel. Alaposan átgyúrom, cipóformát készítek belőle és egy tálban 5 percig hűtőben pihentetem. Ezalatt kibélelem sütőpapírral a legnagyobb méretű tepsit, felverem a lekenéshez használatos tojást és lereszelek egy darabka sajtot. Ha a tészta pihent, akkor lisztes gyúrődeszkán kb fél cm vastagságúra nyújtom és pizzaszeletelővel 2 cm széles csíkokat szeletelek belőle. A csíkokon hármat csavarok, majd a tepsibe teszem őket egymástől 1 centire. Lekenem a felületüket tojással, megszórom tökmaggal és sajttal, majd aranybarnára (ropogósra!) sütöm őket.

Narancsos-ribizlis illatú csokispite

Ma váratlan feladatot kaptam: egy kedves barátom szólt, hogy a kimerítő szombati sport és egy kevés, de idegesítő irodai munka után beugrana sütizni. Így megy ez: a sütiimádók meghívatják magukat hozzám. 

Nah, gondoltam munkára fel, méghozzá maradékokból. A mai klasszikusan olyan süti lett, ami a "lássuk mi van, abból sütünk" kategóriába sorolható, de gondolom tapasztalatból tudjátok, hogy az ilyen spontán ötletek eredményezik a legjobb recepteket. Aki imádja, ahogy a gyümölcs, a bourbon vanília és a kakaó illata belengi a konyhát, annak kár lenne kihagynia ezt a villámgyors, ínycsiklandó finomságot.

Recept (20 cm átmérőjű formához)

1 bögre liszt

1/2 bögre cukor

1 csomag bourbon vaníliás cukor

1 ek szárított narancshéj

1 kk szódabikarbóna

1 ek kakaópor

10 dkg vaj (nálam laktózmentes)

1/2 bögre gyümölcsjoghurt (nálam laktózmentes erdei gyümölcsös)

1 ek rizstej

1 ek olaj

1 tojás

A vajat a cukorral és a vaníliás cukorral habosra keverem. Egy másik tálban elegyítem a lisztet, a szárított narancshéjat, a kakaóport és a szódabikarbónát. A két tál tartalmát alaposan összekeverem és hozzáadom előbb a joghurtot, majd a rizstejet és az olajat is.  Ha kész a puding sűrűségű tészta, akkor sütőpapírral bélelt formába öntöm és alaposan megszórom a vegyes erdei gyümölcs keverékkel. A gyümölcsöket nem nyomkodom bele a masszába, sütés közben úgyis megsüllyednek egy picit. 170 fokon, légkeverés mellett fél óra alatt sül meg. Ha kihűlt, vaníliás porcukorral szórom meg.

Nem alvópóz, nem kutyus, csak simán kiskifli

Imádom a Kifliket, a kiskutyám is ezt a nevet viseli. (Mindjárt beillesztem ide alulra a képét, hogy láthatóvá váljon, milyen egy igazi Kifli...)

Szívem szerint most köménymagosat sütöttem volna így, hogy egyedül vagyok és magamnak sütögetek, de mégsem mertem megkockáztatni. Nálunk ugyanis mindenki viszolyog a köménymagtól (állítólag valamiféle bogárra hasonlít...) és mi van, ha betéved valaki falatozni?! Tehát kihagytam. Van helyette kapor, fokhagyma és só. Tojás viszont nincs, anélkül is remekül összeáll a tészta, ami azért a szívem csücske, mert mindössze 15 percig kell keleszteni. Alaprecept, bármivel turbózható, sőt a só mennyiségének csökkentésével és finom töltelékkel akár édesség is lehet belőle. De ez most sós, kapros, fokhagymás kiskifli, balzsamecettel. Tőlem, nektek, szeretettel.

Recept:

3 bögre liszt

1 zacskó expressz élesztő

1 pohár tejföl (nálam laktózmentes)

10 deka margarin vagy vaj

1 ek só

1 ek szírátott kapor

1/2 ek. szárított fokhagyma

balzsamecet a kenéshez

A lisztet elkeverem a szárított expressz élesztővel és a fűszerekkel, majd hozzámorzsolom a margarint. Porhanyós tésztát gyúrok, ehhez adom a tejfölt, így válik puhává és nyújthatóvá. Négy részre osztom, ezek mindegyikéből kör alakú formát nyújtok. Minden egyes kört 8 cikkelyre vágok és felcsavarom őket kiflivé. A felcsavart kifliket sütőpapírral bélelt tepsibe helyezem, majd így kelesztem 15 percig meleg helyen. Ha megkeltek megkenem őket balzsamecettel, majd forró sutőben 20p alatt aranybarnára sütöm.  A balzsamecettől kissé barna lesz, de ez nem jelenti azt, hogy megégett. Balzsamecet helyett természetesen lehet tojással is dolgozni, de ez most egy tojásmentes verzió.

Mandulás-diós bodzafelfújt, átmeneti kabát helyett

Nem vagyok valami hűdeöreg, de én még ismertem az "átmeneti kabát" fogalmát. Gyermekkoromban volt tavasz, nyár, ősz és tél is. Kellett a vékonyka kabátka a vékonya pulcsira, mert nappal simogattak a napsugarak, este viszont átjárt a hideg. Most a 30 fokos nyarat rendszeresen 11 fokos hideg követi, tegnap este saruban mentem egy koncertre, ma reggel pedig bokacsizmában indultam el dolgozni. Átmenet nincs, az átmeneti kabát pedig kuka. Hova tűnt az "átmeneti időszak"? Mikor lesz rendes ősz? Már sosem? És tavasz? Az meg mi...

Na mindegy is, kidühöngtem magam és mivel a stresszre (és a nagy örömökre is) azonnali sütéssel regálok, feltaláltam egy sütit. Így csütörtök délután. Átmeneti süti: van benne nyárízű bodzaszörp (házi, nagyinak köszönet érte!) de a dió és a mandula is előbukkan, sejtetve, hogy hamarosan beköszönt a tél. Ezt a sütit teljesen lisztmentesen étkezőknek ajánlom, sőt fogyókúrázóknak is, mert mérsékelt cukortartalma mellett mégiscsak igazi csemege. Gyors és egyszerű. Finom és ÁTMENETI. Na jó, abbahagytam...

Recept

kb. 50 gr (fél pohárka) darált mandula vagy mandulaliszt

kb. 50 gr (fél pohárka) darát dió

3 tojás szétválasztva

1 csipet só

1 pohárka natúr joghurt (nálam laktózmentes)

1/2 pohárka bodzaszörp (lehetőleg mézzel készült házi)

pár csepp citromlé

(Az olajos magvak darált formában a lisztet helyettesítik, így a száraz összetevők alapját képezik.) 

A 3 tojásfehérjét egy csipet sóval kemény habbá verem. A ledarált olajos magvakhoz adom a tojássárgákat, a joghurtot, a citromlét és a bodzaszörpöt is. Ha sima elegyet kevertem belőlük, akkor finoman belekanalazom a tojásfehérje habot és lassú, türelmes mozdulatokkal elkeverem.

Szilikon formába öntve 180 fokon 25 perc alatt barnára sütöm. Senki ne ijedjen meg, ez nem egy magas felfújt, inkább levegős tésztájú finomság. Ha kihűlt, megszórom hántolt mandulával, vagy lecsurgatom a házi tökös-barackos lekvárral.

"Linzert süss, mert az nemzetközileg ízlik!"

Köszönöm a jótanácsot. (Jövök egy csokifelfújttal!) Megfogadtam, mindenkinek ízlett. Az összes külföldi vendég elégedetten nyalogatta az ujjait. Valóban kevés olyan kultúra van, ahol a tisztán növényi anyagokból készült apró, száraz, ráadásul hűtés nélkül is tartós édességet ne lehetne elfogyasztani...

Biztosan vannak jobb, tökéletesebb linzer receptek, vajasabbak és cukrosabbak, puhábbak és szárazabbak is. Ez viszont az enyém és ha már ilyen szépen kikísérleteztem, meg is osztom mindenkivel. A 30 liszt -20 zsiradék- 10 cukor örök szabályt megtartottam, de más alapanyagokból dolgoztam, mint a hagyományos linzer esetében. Vega és tejérzékeny (nem csak laktózérzékeny!) barátaimnak ajánlom szeretettel és azoknak is, akik nem szeretik a tömény édességeket. (szegények...nem tudom, hogy lehet így élni...)

Könnyű elkészíteni, ámde nem gyors. Cserébe szuper közösségi, vagy mélyrelaxációs program a szaggatás és a ragasztgatás, egyedül csináltam, így gondolatban már az "áltisi" technika óráján jártam. Aki saját befőzésű lekvárral ragasztgat, az előtt le a kalappal. Én a barátnőm anyukájától kapott barack-tök cukormentes lekvárral maszatoltam és elégedett vagyok!

Recept:

30 dkg liszt

20 dkg szójatejből készült 100%-ban növényi margarin

10 dkg porcukor vagy 10 dkg porcukor édesítő erejének megfelelő mennyiségű ledarált nyírfacukor

1 tojás sárgája

1 csomag vaníliás cukor ( a cukrot kihagyóknak vaníliarúd kikapart belseje)

1 tk sütőpor

1/2 bio citrom héja vagy 1,5 ek. tasakos szárított citromhéj

lekvár a ragasztáshoz

Először összekeverem a száraz alapanyagokat, azaz a lisztet, a porcukrot, a sütőport, a vaníliás cukrot és a szárított citromhéjat. Ezután belekockázom a margarint és morzsalékos tésztát készítek. A tojássárgáját hozzáadva cipóformát gyúrok belőle, majd átlátszó fóliába csomagolva 20 percre a mélyhűtőbe teszem. Ezalatt felforrósítom a sütőt kb. 170 fokra, a gyúródeszkát és a szaggatóformákat vékonyan belisztezem, hogy a tészta ne tapadhasson le. Ha áthűlt a tészta, mindig csak egy darabot vágok le belőle, ezt nyújtom és szaggatom ki, a többit a hűtőben hagyom, így mindig könnyű lesz formázni. A 3-4 mm vékonyra nyújtott linzerek 10, az ennél vastagabbak 15-20 perc alatt sülnek ki. Csak a kihűlt darabokat érdemes összeragasztgatni, így nem folyik meg a lekvár. Aki szeretné díszíteni, mártsa a felét megolvasztott csokiba vagy ganázs krémbe. (Ganázs krém receptje itt található)

Óda az őzgerinchez

Vallomás következik: régóta vágytam egy őzgerinc formára. Túl régóta és túl hevesen égett bennem a vágy tüze ahhoz, hogy ne süssek benne valami csokisat azonnal, ahogy megkaparintom...

Egyszer csak megérkezett. Kellemesen lapos formában, rikító neonzöld színnel (ezen a nyáron komoly szövetséget kötöttem a neon színekkel...) és ráadásul szilikonból! Egyszóval maga a tökély. El sem tudnék képzelni szebbet és jobbat minthogy a kis neonszín formámban gőzölög egy töményen csokis valami. Ez a valami lett az én csokis-diós kenyérkém, amit bárki meg tud csinálni. A bárkit úgy értem: bárki, aki most jár először a konyhában! Hajrá bárki, hajrá mindenki!

Recept:

4 ek. cukrozatlan zsíros kakaópor

4 ek. apró darabokra tört, esetleg darált dióbél

2 ek. liszt

2 db egész tojás

0,5 dl olaj

1 kk. szódabikarbóna

1 dl tej (nálam laktózmentes)

A hozzávalók közül először a szárazakat, azaz a kakaóport, a cukrot, a lisztet, a sütőport és a szódabikarbónát keverem össze. Az elegyhez finomat hozzáadagolom a tojásokat, az olajat, végül a tejet, úgy, hogy a massza még sűrű maradjon. A masszát a szilikon őzgerinc formába öntöm, kb. fél óra alatt 160 fokon (légkeverés mellett) megsütöm. Akkor az igazi, ha a széle kérges, belül pedig kicsit szétsős, puha. Étcsoki és diódarabokkal tálalom.