A süti nem francia. A barackdzsem sem. A vaníiás tészta akár lehetne az, de nem ez a megfejtés. Hanem a reggeli. A történet ott kezdődött, hogy makacs és önfejű és hisztis és túlságosan is önálló főiskolásként inkább dolgozni akartam, mintsem nyelvvizsgázni, hiszen minek nekem két nyelvvizsga, elég egy is, az úgyis elég komoly, közgazdasági meg ilyesmi, hagyjuk a franciát, marad az angol. Közel a harminchoz (jááájjj de öreg vagyok) ezt teljesen másképp látom, így amint anyagi és időbeli lehetőségeim engedték, nekiláttam a francia nyelv (újra)tanulásának, mintegy 4 hónappal ezelőtt. Tanárommal Ágival - azt hiszem- sorsszerű volt a találkozásunk, éppen mindkettőnknek 180 fokot fordult az élete, így ki merem jelenteni: az eddigi legjobb nyelvtanár mellett egy szuper beszélgetőpartnert és talán barátot is szereztem. Mivel a francia órák reggel vannak, a reggelek pedig olykor nehezek és esősek és nyűgösek és fáradtak, ezért fel kell őket dobni. A feldobás kézenfekvő módszere a frissen sült, még langyos édesség. Ez a világ legyegyszerűbb sütije. Reggelizzetek!
Recept:
6 ek liszt
2 ek margarin
3 ek cukor
1/2 pohár joghurt vagy tejföl (nálam laktózmentes)
1 tojás
1/4 cs sütőpor
1 cs borbon vaníliás cukor
1 tk citromlé
5 ek sütésálló barackdzsem
szóráshoz: 4 ek darált dió
A lisztet, a margarint és a cukrot egy tálban robotgéppel simára keverem, majd hozzáadom a többi alkatrészt. Ha kis keverés ütán összeállt a massza, akkor szilikon formába simítom és kiskanállal darabokat szaggatok rá a sütésálló dzsemből. 20 percre bedobom a sütőbe kb 170 fokon légkeverés mellett, majd arany színűre sütöm. Ha langyosra hűlt, megszórom darált dióval és kockákra vágva tálalom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése