Ribizlis-tejszínhabos-mandulás tortácska Andrisnak

Még emlékszem arra a téli napra, amikor megtudtam, hogy Andris úton van. Kezem-lábam remegett és nem az izgalomtól, hanem az akkoriban oly divatos vírusos tüdőgyulladás okozta 40 fokos láztól. Apukám átjött hozzám, a felnőtt, huszas évei közepén járó köhögős lányához és bejelentette, hogy gyermeket várnak. Ő és a nem is annyira új párja. (Intermezzo: emlékeztek a George Clooney-s reklámokra? Hogy A) B) netán C) a következő fordulat? Lehetett szavazni...Na én is így éreztem magam.) Huhh, hát izé, nem mondom, hogy nem izzadtam le, de ráfogtam a lázra. Kavarogtak a gondolataim, hogy mi a jó válasz: A) nagyon örülök, juhuu vagy B) hé, te munkamániás vagy és különben rám is alig volt időd anno C) egyke vagyok, el sem tudom képzelni, főleg nem 25 év korkülönbséggel. Nos addig vacilláltam a variánsok közt, míg mindegyik ki nem szaladt a számon és életem egyik legjobb beszélgetését eredményezte Apuval. A dolgok úgy alakultak, hogy lett egy féltesóm és én vettem az akadályt. A neve is tőlem van, ragaszkodtam az Andráshoz, mert sem a Tamás sem az Attila nem tetszett (sorry). Pubi barátnőm szerint én sosem voltam egyke, annyira jószívű vagyok, szóval hiszek benne, hogy Andris mindig is készült hozzánk, de jó, hogy 3 évvel és 1 hónappal ezelőtt lepottyant a gólya csőréből. Azért az már kissé felhábórító volt, mikor ugyanarra a napra írták ki, mint amin én születtem, de szerencsére hagyott 2 hetet a szülinapjaink közt, így nekem sem kell pókemberes tortát ennem. Neki viszont időnként meg kell ennie az én főztömet és többnyire elégedett vele. Legutóbb 3 napja járt itt (Imádom még az illatát is és azt hiszem legalább egymilliószor puszilom meg/ alkalom, ha találkozunk...) akkor sok minden más mellett ezt a tortácskát készítettem el. Csodálkozom, hogy evett belőle, mert ha 10 cm-nél közelebb ér valamilyen új íz a szájához, akkor kategorikusan kijelenti, hogy "bem izlik, nem eszi meg". Punktum. Nos jelen esetben eljutott a kóstolásig és így 3 falat le is csúszhatott. Se több, se kevesebb. Nálatok felnőtteknél ezzel nem lesz gond. Az egész tortácska úgy ahogy van, le fog csúszni. Édes mandula, fanyar ribiszke, krémes tejszín. Laktózmentesen.

 

 

 

Recept

 

Tészta

 

100 g liszt

100 g őrölt mandula

100 g zabpehely

100 g cukor

1/2 tasak sütőpor

150 g tejföl (nálam laktózmentes)

2 ek olaj

4 ek meleg víz

2 tojás

 

Krém

 

1 doboz habtejszín (nálam laktózmentes)

3 ek porcukor

1 nagy marék ribizli

étcsoki forgács

 

A száraz összetevőket egy tálba teszem (liszt, mandula, zabpehely, sütőpor, cukor) majd egy másik tálkában összekeverem a tojást, az olajat és a tejfölt, felöntve egy kis meleg vízzel. A két mixet robotképpel elkeverem és egy 20cm átmérőjű kerek formába öntöm. Ha nem szilikon formát használok, akkor kikenem margarinnal és liszttel a formát. Sütőbe teszem 35-40 percre 200 fokon légkeveréssel és amíg elkészül megcsinálom a krémet.

A krémhez a jól behűtött tejszínt egy tálba öntöm és kézi habverővel krémesre, de nem teljesen kemény habbá verem. A dolog titka az, hogy egy picit meg kell dönteni a tálat, miközben a habverővel dolgozom. Ha kész, beleszitálom a porcukrot és óvatosan beleforgatom a jól megmosott ribizlit.

Ha kihűlt a tészta, akkor megkenem jól alaposan a krémmel és egy kevés étcsokit reszelek a tetejére apró lyukú reszelővel. Tálalásig hűtőben tartom.

 

 

 

Budapesti piacok vol2 : Fehérvári úti vásárcsarnok

A NAV-ban kezdődött a napom. Több, ideális napindító dolgot magam elé képzeltem, mielőtt kis robogómon suhanva odaértem volna a hírhedt Vaskapu utcába. A TOP10 napindító tevékenység közt az alábbiak is szerepeltek: piacozás, egy óra  kedvenc turkálómban, bikram jóga, séta a kutyával, omlett vagy fonottkalács készítése, ágyba kapott reggeli virágcsokorral, lottó 5-ös megnyerése, tengermorajlás, és így tovább. Bilibe lógott kézzel, kevés reménnyel betoppantam és láss csodát a Jóisten megkönyörült rajtam. Kis sor (mondjuk nyár van...), kedves ügyintéző és villámgyors pozitív eredmény. Na kérem szépen, így kell ezt csinálni. Azért az elején berezelve megfogadtam, hogy ha túl leszek rajta, 2 dolgot kiválasztok a kedvenc napindító tevékenységeim közül és megajándékozom magam. Az épület előtt-  dolgom végeztével-, kissé el is bizonytalanodtam, hogy jár-e a jutalom, de úgy döntöttem van mit ünnepelni. Elrobogtam hát egyik kedvenc piacomra és jól beleszippantottam a gyümölcsillatba sőt még diákcsemegét is vettem, hogy legyen mit rágcsálnom ma este. Tapasztalatok a Fehérvári úti vásárcsarnokból:

 

 

 

 

A piac alapvetően a dél-budai közönséget szolgálja ki, ennek megfelelően az árak is kissé magasak. Erőssége a zöldség-gyümölcs kínálat, de megtalálhatók a hús-és hentesáruk, péksütemények, tejtermékek és készételek is. A második szinten ruha és háztartási cikk halmok közt róhatjuk a sorokat, itt én nem szoktam elidőzni, így posztomban is inkább az ennivaló lesz középpontban.

 

Kezdjük a zöldségekkel:

 

A nyári sütikhez oly szívesen vásárolt gyümölcsök sem olcsók: ribizli és cseresznye 990-1100 Ft/kg, málna 1200Ft/kg áron, meggy pedig valamivel olcsóbban 700-800Ft körül kapható. A tojásról sajnos lecsúsztam, de dió és mák fronton sikerült tájékozódnom: 1000ft/kg-ért minőségi árut kínálnak a kofák. Alkudni nem nagyon lehet, a csarnok jellegéből adódóan ez egy igazi "beszabályzott" városi piac. Diákcsemegéből fél kilót már 1400Ft-ért vehettem, ez jónak tűnik, összehasonlítva a bolti (csomagolt) árakkal. Idei kovászos uborkát, tököt, kaprot és hagymárt éri meg venni ezen kívül úgy láttam.

 

Húsok:

 

A budai füstöltáru imádók nem csak a Bartók B. úti legendás Ica Mama Húsboltjában találhatnak ínyencségeket, hanem itt is. Borsos áron, kiváló minőségű füstölt sonka, lángolt kolbász és tepertő kapható, kiegészítve a mostanában oly divatos mangalica termékekkel.
 

 

Tejtermékek:

 

Laktózérzékenyként ezeket a termékeket anyukámon teszteltem :-)! Házi túró, joghurt és vaj is kapható hűtőpoltból kimérve, de áruk az eget verdesi. Érdemes a kisebb kiszerelésű csomagolt változatokra fókuszálni, hazai termelők kínálnak erdei gyümölcsös és barackos joghurtokat nagyjából a Cserpessel megegyező áron.

 

Az elmaradhatatlan pékáru:

 

Nagy hibát követ el, aki nem megy le az alsó szintre, ugyanis pékárut itt érdemes venni. A 2 kg-os parasztkenyér 2 hétig!!! fogyasztható, nem rohad meg, nem penészedik, egyszerűen csak kiszárad, mehet szépen zsemlemorzsának a maradék. Bár az otthon sütés híve vagyok, itt garantáltan elcsábulok én is! Az árak átlagosak, a minőség viszont magasan átlag feletti.

Amit még érdemes:

Virágok! Minden szíben és mennyiségben, vágottan és cserepesen, kaspóval és anélkül, a lenti virágsoron, ami hosszabb nyitvatartási idővel várja a betérőket. Ezenkívül savanyúk, zsírok (házi libazsír 500 Ft/fél kg!) magok és aszalt-illetve szárított gyümölcsök: kandírozott gyömbér 2500ft/kg, szeletelt kandírozott mangó 2800Ft/kg, papaya 2200Ft/kg áron pottyanhat a kosarunkba. A fenyőmag 10000Ft/kg árát enyhe szívszélhűdéssel fogadtam, így ki is libbentem a csarnokból.

Összegezve: budai közönség, főleg idősebbek és környékbeliek, minőségi termékek, magasabb árakon, cserébe hosszú a nyitvatartási idő: http://www.piaconline.hu/new/piacok.php?id=10
 

 

 

Pompos vagy kenyérlángos: nyitom a fesztiválszezont!

Régen sokat fesztiváloztam. Nem, nem önfeledten, tiszta tornacipőben, kisfröccsel a kezemben (bár pukkant néhány rozália így is...volt főnökeimnek üzenem: munkaidőn kívül!!) hanem koszosan, állandóan csipogó blekberivel a kézben, időjárásjelentést és ledfalat és széljárást meg óriáslufikat figyelve. Ügyféllel mosolyogva, hányó fiatalokon segítve, zenétől zsongó fejjel, 2h alvástól zsibbadt szemekkel...egyszóval munkával telt a fesztiválszezon. Úgy éreztem rengeteg dolgot hagyok ki, hiszen a munka mellett szinte lehetetlen volt minden színpadot, minden helyszínt meglátogatni és kiélvezni. Most már öreg vagyok:-). Meg szabadúszó. Van időm. Bár a karszalagomon még "guest" van és nem "visitor" a fesztivál számomra már csak "játék". Ebben az évben Sopronban arról is leszoktam, hogy figyeljem a színpadfedéseket, amivel a feltámadó szél játszik, vagy hogy útbaigazítsam az eltévedt holland gimiseket. Egyszerűen csak szórakozni megyek és szétnézni. A helyszínek mindegyikét most sem sikerült bejárni, mert a rozáliák gyorsabban pukkantak, mint ahogy a lábunk vitt, de valamire rájöttem: volt egy dolog amit mindig kihagytam. Ez pedig az étel. Ugyanis bármilyen fáradt is voltam, bármennyire is szétestem, inkább a csomagomba tartalékolt kekszen és bébiételen éltem, mintsem beleegyek a fesztiválos kajákba. Drágák, rossz minőségűek, kosz és zaj van nekem az evéshez...és persze nem is túl változatosak, így nem izgatták annyira a fantáziámat. Ami viszont érdekelt mindig, de a tejföl miatt ki kellett hagynom: a töki pompos, pompos vagy kenyérlángos, kinek hogy tetszik. Hát idén elkészítettem. Itthon, a teraszon, fesztiválos zene hallgatása mellett, mert egy kis rákendról sosem árt :-) Megfelelő fesztiválzene hozzá: http://www.youtube.com/watch?v=O7vAmAFuBow A receptet Nyulinak ajánlom, aki a fesztiválos ételek és úgy általában a fesztiválos zenék nagy rajongója!

 

 

 

Recept:

 

Tészta

 

1 tasak instant élesztő

400 gr liszt

1 tk só

1 tk cukor

1 tk fokhagyma granulátum

4 ek olaj

3dl meleg víz

 

Feltét

 

4-5 ek növényi margarin

1 ek libazsír

1 tk só

180 gr túró (nálam laktózmentes)

180 gr reszelt füstölt sajt (nálam laktózmentes)

1 csokor friss petrezselyem

1 fej lilahagyma

1 fej vöröshagyma

1 californiai paprika

1 tk fokhagyma granulátum

1 tk só

 

A tészta elkészítésével kezdem, mivel amíg az megkel, addig el is készülhet a feltét. A lisztet, a sót, a cukrot, a száraz élesztőt és a fokhagyma granulátumot összekeverem egy nagy tálban. A meleg vizet összekeverem az olajjal, majd a lisztes keverék közepébe öntöm. Jól összedolgozom, óvatosan gyurmázva (érdemes kézzel és nem géppel) míg rugalmas tésztát nem kapok. Ha kevésnek tűnik a folyadék, inkább még egy kis olajat adok hozzá és nem vizet. Amint készen van, letakarom konyharuhával és meleg helyen hagyom kelni kb a másfélszeresére. Közben elkészítem a feltétet.

Összeaprítom a hagymákat, a petrezselymet és a paprikát is, majd a túróhoz forgatom őket.Hozzáadom a reszelt sajt felét is. Enyhén megolvasztom a zsírt és a margarint, majd rálocsolom a keverékre és elkeverem benne, de egy kanálnyit megtartok belőle.

 

A megkelt tésztát kb 1 cm vastagságúra nyújtom, lisztezett gyúródeszkán, majd feltekerem a sodrófára és egy sütőpapírral kibélelt tepsibe fektetem óvatosan. Ha szabálytalan a széle semmi baj, nem kell levágni, csak visszanyomkodni. Óvatosan megszurkálom villával és megkenegetem a túrós keverékkel, megszórom a maradék sajttal. A megtartott egy kanál olvadt zsiradékkal meglocsolgatom a széleit, ahol szárazabbra sülhetne és 200 fokon nagyjából fél óráig addig sütöm, míg a californiai paprikák széle meg nem feketedik.

 

 

 

 

Eper-szeder dzsem, a nyári sütik krémje

Segítség, megint főzök! Kevés dolog van, amit nem sütök, ezt sem...a dzsemet ugyanis nem lehet :) De sütihez kell, felmentésem van. Laktózérzékenyként egyébként is kerülöm a habos dolgokat, elkészítésük macerásabb és nyáron (ami idén még nem nagyon volt) hamarabb romlanak. Most, hogy volt pár nap jó idő, ellátogattunk a Balatonra. Takarítgattunk, pecáztunk és gyümölcsöt szedtünk. Van ugyanis a kertben egy szederfa. Ez a szeredfa a világ legigénytelenebb gyümölcsfája, vagy 30 kiló szedret terem évente mindenféle öntözés-ápolás nélkül. Minden második évben kap egy kis metszést (ha eszünkbe jut) és ezzel együtt vagy ennek ellenére édes, nagy, gurulós fekete szedreket terem. A madarak már belaktak belőle, gondoltam, amiből nem pálinka lesz, azt befőzöm dzsemnek. Volt eprem is, a kettő együtt nem lehet rossz. Csak bátorítani tudok mindenkit, menjetek szedjetek gyümölcsöt, főzzétek be tartósítőszerek nélkül és ne vegyétek a méregdrága bolt lekvárokat. Nem ugyanaz. Finomabb, olcsóbb, cukibb...alább az üveg, magáért beszél! Piskótába, rácsos sütibe, linzerbe, mindenbe vele!

 

 

 

Recept (5 db 4dl-es üveghez)

 

1,5 kg eper

0,5 kg fekete szeder

0,4 kg cukor

2 tasak Dr Oetker Dzsemfix szuper

 

A gyümölcsöket szitában/szűrőben megmosom, a csumájukat eltávolítom és egy a legnagyobb lábasomba szórom őket. Krumplinyomóval összenyomkodom, de csak annyira, hogy még darabos maradjon. Ekkor hozzákeverem a cukrot (a receptben megadott mennyiség közepesen édes dzsemet eredményez, aki nagyon édesen szereti, annak az 1 kg gyümölcs 1/3 kg cukor arányt javaslom) vagy a cukor édesítő erejének megfelelő mennyiségű nyírfacukrot. Pl.300 g nyírfacukor 350 g cukrot helyettesít és így tovább...

Ha a gyümülcsök összekeveredtek a cukorral akkor a Dr Oetker dzsemfixet is hozzáadom. Fontos, hogy aki gluténmentesen étkezik, annak érdemes Haas fixet vennie, mivel ez utóbbi gluténmentes. A masszát tűzhelyre teszem és állandó kevergetés mellett felforralom. Ha felforrt, még 3 percig hagyom bugyogni. Egy kicsi hab keletkezhet a tetején, ezt érdemes kanállal eltávolítani. Azonnal a tiszta üvegekbe merem (merőkanállal, mert nagyon meleg) és az üvegeket alaposan lezárom, jól rácsavarom a tetejüket. Az így elkészült dzsemeket fejjel lefelé (!) fordítva tárolom negyed óráig, majd megfordítom őket. Dunsztolni nem szükséges, másnap fogyasztható, hmmm...mennyei!

Visszatértem, sütivel a kézben: mogyorós muffinok.

Visszatértem. Igen, dobáljatok meg légyszi paradicsommal (imádom a paradicsomot) nagyot hibáztam. 2 hónap csend után illik magyarázkodni: új szenvedélyem akadt. Szóval nem szeretném elhanyagolni a blogot és F már le is szúrt, hogy mi lesz a kis közösségemmel:) Hááát, igaza van, teljesen elhanyagoltalat Titeket, a blogot és a sütőmet is. Most pedig a fent említett új szenvedély leírása következik...remélem teljesen tiszta lesz, miért tűntem el :D

Vannak dolgok az ember életében amiket hosszas tanulás után elsajátítva okosan, ésszel alkalmaz, amikért küzd, amiket vérrel-verejtékkel tanul meg és örömmel hasznosít. Nálam ilyen volta  diploma megszerzése, ilyen a francia nyelv tanulása és ilyen a futásban legyőzni önmagam. Vannak olyan dolgok is, amik csak úgy jönnek, maguktól, könnyedén, bátran, kreatívan, cirógatva a lelkünket. Na, a sütés nekem ilyen. Jött és megszerettem, mindenki ezzel azonosított és én nap mint nap örültem, hogy ez is "én vagyok", örömet szerzek és segítek vele, kiteljesedek benne. Most sincs másképp, csak egy kissé enyhébb intenzitással élem meg mindezt, ugyanis jött valami, ami mindent vitt. Ugyanígy kreatív, ugyanígy belülről jön, nincs benne erőlködés és izzadságszag, csak mosoly és kaland és színek, textúrák és érzések és emberek és és szeretet, végtelen szeretet. Lassan egy hete, hogy letettem a profi sminkes vizsgámat és már 3 hete vannak felkéréseim. Kisebbek-nagyobbak, izgalmasak, érdekesek, fárasztóak és szuperjól érzem magam tőlük. Ahogy a sütésben is, itt is figyelek azokra, akik valamiről lemondtak eddig, legyen az a merészség, a szépség megmutatása vagy az önbizalom. Ugyanúgy gyűlölök mindent ami műanyag, ami mesterséges és ami árt, ami nem harmonikus, ami nem színes és ami nem emberi. Ebben semmi sem változott. És én sem változtam. Ma elkapott a hév, a holnapi osztálytalálkozómra már készen van egy nagy doboz linzer. Most viszont nem az jön, hanem egy korábbi, ám még nem publikált receptem. Mogyorós-kakós mini muffinok. Csajos, színes papíros, tavaszi, gyors, szuperegyszerű. Jaaa és nyírfacukorral készült.Szeressétek!

ui: még mindig elmosolyodom, ahogy kinyitom a sütőm ajtaját- azért ez jelent valamit, nemde??

 

 

 

Recept

 

100 g egész mogyoró, apróra törve

100 g liszt

70 g nyírfacukor

1 kk szerecsendió

1 tk szódabikarbóna

1 tk sütőpor

3 ek kakaópor (keserű, zsíros)

3 ek olaj

2 tojás

kevés langyos víz

 

Először a száraz összetevőket mixelem, vagyis a liszt, a mogyoró, a cukor, a kakaópor, szerecsendió, szódabikarbóna és sütőpor kerül egy tálba. Majd egy másik tálban elegyítem az olajat a langyos vízzel, majd beleütöm a tojásokat és jól felverem. Ekkor e nedves keveréket a szárazhoz adva addig levergetem robotgéppel, míg sima, sűrű, de még éppen folyékony tészta nem lesz belőle. Ekkor szilikon muffinformákba öntöm és 25 perc alatt készre sütöm 170 fokon, alsó-felső légkeveréses sütőben. Akinek nem tetszenek a bolti cukormázak (ahogy nekem sem) vagy nem akar csokimázat használni, annak azt javaslom, egy másodpercre mártsa vízbe a muffinokat, majd nedves tetejükkel lefelé nyomja őket kókuszreszelékbe. Így is lehet díszíteni, plusz cukor hozzáadása nélkül. A fényképen szereplő tálért külön köszönet Pubinak.Szivecske.

Budapesti piacok vol.1: Szimpla

Ez a poszt egy sorozat első darabja, szeretnék redszert csinálni belőle, mert fontosnak tartom, hogy ételérzékeny vagy csak szimplán sütésmániás olvasóim tudják merre hány lépés, ami a budapesti piacokat illeti. Tervbe vettem vidéki kínálatok megvizslatását is, de egyelőre a tavasznak csúnyán elletmondó, hóviharos időjárás miatt maradok a lakhelyem környékén.

Téved, aki azt gondolja, csak azok járnak piacra, akik főznek. Mi ételérzékenyek/sütésfanatikusok sokat járunk piacra, mert frissebb, egészségesebb, autentikusabb és nem utolsó sorban szezonálisabb összetevőkből szeretünk gazdálkodni. Ugye jól mondom?

 

Hely:

 

Az első állomásom a Szimpla termelői piac, ami alig egy éves kezdeményezés és mára szépen kiforrota magát. (Bővebb info itt: https://www.facebook.com/#!/SzimplaPiac) A hely eleve garantálja a sikert, mert a legendás romkocsmát csak az nem ismeri, aki nem akarja: legyen szó Lonely Planetet bújó túristákról, belvárosi biciklis vagányokról, vagy bábszinházat kedvelő családokról, szórakozni vágyó, környékbeli irodistákról...

Tehát a helyszín pipa, nyerő, a környéken vasárnap lehet parkolni is, az udvar zárt, le lehet ülni kávézni vásárlás közben.

 

Kínálat:

 

Tejtermékek:

Laktózérzékeny lévén, a sajtok bőséges kínálatát mellőztem. Akinél nem ilyen para a helyzet, mint nálam, az kecskesajttal próbálkozhat (saját felelősségre), ebből medvehagymás, lilhagymás, natúr és borsos változatot is láttam. Anyukám kedvence a a szilvás házijoghurt és a zsíros házitej, barátnőm pedig a parenyica típusú tekercsekért van oda. A vajat sokan hiányolják a kínálatból, hahó kofák, itt a "piaci rés" :-)!

Húsfélék:

Füstöltáru, azaz kolbászok, sonkák, szalámik találhatók, nyers hús a hely adottságai miatt nem. Aki kóstolni szeretne a kezdje a sokákkal és haladjon a fűszeres rudak felé, hogy ne terhelje agyon az ízlelőbimbóit :-)

Pékáru:

Tönköly és teljes kiőrlésű kiflik, magos zsemlék, batyuk túróval és gyümölccsel, mi szem-száj ingere...egy baj van velük, hamar elfogynak. Recept ellesésére nem alkalmasak, nem nagy durranás, na.

 

Gyümölcsök, zöldségek:

Sütés szempontjából télen az alma és a csonthéjasok lebegtek a szemeim előtt. Csudaszép dióval és harsogóan ropogós almával találkoztam, relatív normális áron, de árakról majd később. Ha nyáron látogat ki az ember lánya, akkor persze roskadásig van mindenféle frisebbnél frissebb piros bogyósokkal, érdemes kóstolni, a legtöbb kofa nem bánja, sőt! A zöldségek közül a kissé fonnyadtabb répát olcsóbban adják az árusok, ez megfőzve quiche-be kiváló töltet lehet. Káposztás réteshez is akad alapanyag bőven.

 

 

Tartós élelmiszerek:

A lekvár és méz választék figyelemreméltó, a kedvencem a marcipános almalekvár és az elmaradhatatlan levendulaméz. Találkoztam barackos-fahéjas-rozmaringos csatnival, sőt a medvegahagyma pesto és a zöldséglekvár is a kosaramban landolt. Zakuszka, ajvár, hagymalekvár...folytathatnám a sort, de minek! Végig kell kóstolni mindet! Vegáknak és laktózérzékenyeknek ez a szekció kötelező, hiszen csupa olyat tartalmaz, ami biztosan nem árthat és remekül lehet vele édes és sós sütiket töltögetni vagy lelocsolni.

Recept pl itt.

 

Árak:

1 kg dió: 1300 ft

1 üveg kb 300 g bio lekvár: 800 Ft

1 üveg kb 300 g zöldségpesto/ajvár: 500 Ft

1 üveg joghurt kb 500ml: 450 Ft

 

Összességében ez egy jó kis piac, egy óra alatt bőven bejárható még a későnkelők is találnak maguknak ezt-azt. Érdemes vásárlás után teázni egyet, élvezni a hely előnyeit, vagy tenni egy sétát a közeli utcák régi épületei közt. Kosárral jó menni, mert az itt kapható üveges finomságok bizony lehúznának egy vászonszatyrot. Egy kis tumultusra azért lehet számítani, főleg ha 11h magasságában érkezünk.

 

 

 

Fahéjas puffancs- gyors mentőöv

Formailag is mentőöv, elméletileg is, gyakorlatilag is, lelkileg is...hahh. Vannak napok, amikor az édesség az egyetlen megoldás. Például azok a napok, amikor puffancs vagyok. Mindig is irigyeltem azokat az embereket, akik a hirtelen jött munkahelyi stresszt futással vagy tornával vezetik le. Én speciel egy villámgyors fahéjas puffancs elkészítésével és elmajszolásával vezettem le a napokban felhalmozódott papírmunka okozta szemöldökráncolást és sajnos működött. Teljesen megnyugodtam tőle. Mentségére szóljon, nincs benne cukor. Van viszont leveles tészta, ami jelen esetben fagyasztott, (jó-jó én sem mindig érek rá gyúrmázni) de jó minőségű. Emelett fahéj és - lehetőleg frissen facsart- narancslé is, mert mindkettő frissít. A rendes és nádszálvékony barátnőimnek üzenem, hogy este süssék meg és reggelire fogyasszák el. A többieknek pedig csak annyi: pokróc, kanapé, bekucorodás, fahéjas puffancs. Peace, love, unity.

 

 

 

Recept:

 

1 kis csomag leveles tészta

1/2 zacskó őrölt fahéj

4-5 ek narancs leve

1 tojás a lekenéshez

 

Kiolvasztom a leveles tésztát, majd lisztezett gyúródeszkán óvatos mozdulatokkal fél cm vastagságúra nyújtom. Ha kinyúlt szegényke, akkor 8x8 cm-es négyzeteket vágok ki belőle.

Ezeket megkenem az előzőleg felvert tojással. Összekeverem a fahéjat a narancslével, óvatosan, nehogy csomóssá váljon. A tojással megkent lapokra simítok egy keveset a fahéjas keverékből és feltekerem őket úgy, mintha egy törölközőt görgetnék össze. A kész tekercsek két végét összeillesztem, összecsippentem, így kis mentőöveket formázok. Tojással megkenem a felületüket is, majd kb 150 fokon aranybarnára sütöm őket. Langyosan az igazi!

 

 

 

 

 

Gesztenyerolád, úgy mint anno

Ez a család nem szereti a rántotthúst. A krumpliért sincs oda. Hát még a vajas süteményekért. Pfujj. Az aztán már tényleg felháborító volna, méghogy tömény cukros-vajas-ragadós masszából készülő édesség...na neee! Ha Ti is kiszörnyülködtétek magatokat, akkor prezentálnám mi volt a szombat(késő!!!)esti menü Activityzés mellé: rántott csirkemell, krumplipüré, csalamádé és persze egy retro édesség: gesztenyerolád. Igen, vajjal, sok cukorral, mint anno a Jégbüfében. Szóval szabályt szegtünk, törvényt bontottunk, ízlett, bizonyított és marad. Marad a kedvenc édességek listáján. Tényleg nem lehet rossz, ha Pubi (aki alapból nem is szereti  a gesztenyét) szívesen elvitt két szeletet útravalónak. Harminc perc alatt készül el. A sütőt sem kell bekapcsolni hozzá. Szép is, finom is.Tessékkéremszépen.

 

ui: ez egy teljesen vegán desszert is lehet, ha valaki szójamargarinnal dolgozik, mert még tojás sem kell hozzá!

 

Recept (kb 10 szelethez)

 

Massza

 

50 dkg gesztenyemassza

5 dkg darált háztartási keksz

3-4 ek citromlé vagy rum

olaj a kenéshez

 

Töltelék

 

12 dkg vaj v margarin (nálam laktózmentes vaj)

12 dkg porcukor

3-4 ek citromlé vagy rum

10 dkg darált háztartási keksz

 

Máz

 

10 dkg étcsokoládé

2-3 ek étolaj

szeletelt mandula

 

A gesztenyemasszát egy tálban összekeverem a keksszel és a citromlével, cipóformájúra gyurmázom, majd félreteszem hűvös helyre. Hidegre kerül majd a ragacsos vaj-porcukor-citromlé-keksz keverék is, amit szépen összekeverve félreteszek, míg megágyazok neki. Egy sütőpapírt a gyúródeszkára fektetek, megkenem olajjal, egy másikat meg a kezem ügyébe készítek. Az olajozott papírra rakom a cipóformájú masszát és picit beolajozott tenyérrel elegyengetem, lenyomkodom. Ráteszem a másik sütőpapírt és sodrófával simára sodrom, a lényeg, hogy kevesebb, mint 1cm vastagsűgúra nyújtsam. Ha ez megtörtént, jöhet a vajas töltelék. Egy habkártyával vagy széles pengéjű késsel a gesztenyés masszára simítom, majd a sütőpapír másik felét használva (nehogy a fehér rész gesztenyés legyen) megismétlem a sodrófás műveletet. Ha mindez kész, akkor jöhet a felgöngyölítés. Piskótatekercshez hasonlóan először picit lököm, majd óvatosan lehúzok egy pici papírt és így tovább, míg teljesen felnem görgetem. Ha kész a rolád, akkor a két végét melegvízbe mártott késsel szépen levágom úgy, hogy egyenes legyen. Ezután jöhet a csokimáz. Mikróba teszem a felkockázott csokit úgy, hogy olajat öntök rá. Kb 800w-on 2 perc után simára keverhető. A sima, fényes folyékony csokit óvatosan a roládra öntöm, majd hagyom egy egészen picit megszilárdulni, mielőtt megszórom a mandulával (nehogy a mandulák leperegjenek, magukkal rántva a csokit). Hidegre teszem, mire a csoki megdermed rajta, addigra a belseje is tökéletesen összeérik.Jéghidegen tálalom, meleg vízbe mártott széles pengéjű késsel szeletelem.

 

Quiche újratöltve

Érdekes, hogy az ember élete micsoda körforgásban van. Hiszem, hogy bizonyos pillanatok, érzések, illatok és ízek ismétlődnek és ilyenkor "az a bizonyos gondolat" visszatér. Hívhatjuk "deja vu"-nek vagy "flash"-nek, vagy akármibárminek, de ilyen igenis létezik. Nekem a tegnap esti quiche ilyen volt. Két éve -nagyjából ilyenkor- quiche-t készítettem és azon gondolkodtam, hogy jó az életem, szeretem az életem, ízlik ez az étel és valahogy az egész világ olyan otthonosnak tűnt. Két év alatt ezek szerint nem csak sokszor 180 fokot, hanem egyenesen 360-at fordult az életem, de azt azért nem mondanám, hogy ugyanoda tértem vissza. A két év alatt történt 180 fokok nagyon sokat változtattak rajtam. Ez a quiche finomabb lett és az életem is. Vannak ételek, amik mellett üldögélni kell egy kicsikét és ízlelgetni, mert új, de ugyanakkor olyan, mintha mindig is ezt az ízt várta volna az ember. Pont ilyen lett ez a quiche és az életem most. Jó leülni és megköszönni a családomnak, a barátaimnak, magamnak és persze az égnek, hogy boldog vagyok és egészséges. Álljatok meg egy íz mellett és olvadjatok el benne! Álljatok meg, ha boldogok vagytok és köszönjétek meg...erre mindig van idő, ahogy egy jó quiche-re is :-)

Recept (26 cm formához)

500 gr leveles tészta (a gyorsaság kedvéért mélyhűtött változatban)

250 gr vegyes zöldség apróra kockázva (répa, karfiol, zöldborsó tetszés szerint)

1 maroknyi apróra kockázott sonka

1 pohár tejföl (nálam laktózmentes)

2 ujjnyi szelet füstölt sajt apróra reszelve (nálam laktózmentes)

2 tojás

1 ek liszt

só, bors, kurkuma, szárított hagyma 

margarin és liszt a forma kikenéséhez

Egy keverőtálban a tejfölt, a tojást és a reszelt sajtot összekeverem, majd hozzáadom a fűszereket és a lisztet is. Ezután beleforgatom az apróra kockázott zöldségeket és félreteszem. Lisztezett nyújtólapon kinyújtom a tésztát, kb fél cm vastagra. A kivajazott és kilisztezett formába óvatosan belesimítom, majd a szélein végiggörgetem a sodrófát, hogy a felesleg leessen. Megszurkálom villával az alját, majd lefedem sütőpapírral és nehezéknek lencsét, rizst vagy babot teszek bele. Ez a vakra sütés, ami azért jó, mert így picit megsül az alja is, de nem emelkedik meg, lesz még hely a tölteléknek. 10 percig 160 fokon alsó és felső légkeverés mellett sütöm, majd leveszem a sütőpapírt, beletöltöm a tölteléknek készített zöldséges-tejfölös mixet és további 30 percig sütöm. Ha nehezen sül az alja, akkor az utolsó 5 percben sima "csak alsó" sütésre kapcsolok. Langyosan tálalom, szeletekre vágva.

Répatorta is van...

...és finomabb, mint a nemzetközi kávézóláncnál. Pasizni is lehet vele, buliba is el lehet cipelni. Mindent tud. Omlós, krémes, édes. Az úgy volt...hogy Pubi szülinapjára répatortát rendelt. Nos, ha egy barátnő rendel, akkor bizony össze kell kapnom magam és valami újat kell alkotnom. A répa nem véletlen, egyrészt az előző posztomban répás volt a kuglóf, (végigviszem ezt a répa vonalat:-)) másrészt Pubi kávéfüggő, ezért gyakran tér be abba a bizonyos zöld logós kávézóba és hát néha a kávé mellé leeseik egy répatorta is. Ami állítólag isteni, de mivel Pubi is laktózérzékennyé vált, ezért egy ideje nem fogyaszthat ilyet. Ki kellett találnom valamilyen alternatívát a krémsajtra, mert nem jártam mostanában Bécsben (ez a legközelebbi pont, ahol laktózmentes mascarpone kapható). Jelentem megvan: mackósajtból kapható laktózmentes a szupermarketek és hiperek többségében. Némi cukorral és a szintén hiperekben elérhető laktózmentes vajjal vagy szójamargarinnal bolondítva tökéletes. Egy szó, mint száz, a torta elkészült, a szülinap jól sikerült, az ünnepelt örült. A tortát a szülinapi vacsit követően a buliba is magunkkal vittük, így történt, hogy kedves barátnőim random embereket kínáltak meg az édességgel és nagy sikerük volt, természetesen az ellenkező nem köreiben is. A tortához lent olvasható recept óriási adag, így 20 cm-s formából hármat is megtölt. A bevonatos szülinapi torta mellett készítettem egy bevonat nélkülit is, így is tökéletes. Köszönet a sous-chefjeimnek a lassan már hagyományossá váló aktív és professzionális segítségért! :-)

ui: egy neten található receptet alakítottam át, nem teljesen eredeti az ötlet

Recept

I.tál
3 tojás
150 gr olaj
150 gr szójatej
400 gr cukor
vanília

II.tál
250 gr apróra vágott ananász
100 gr kókuszreszelék
100 gr darát dió v mandula
300 gr sárgarépa reszelve (pengés gépben egészen apróra daraboltam)

III.tál
250 gr liszt
2 tk sütőpor
egy csipet só
1 tk fahéj

A krémhez:
115 gr szójamargarin v. laktózmentes vaj
200 gr cukor
200 gr mackósajt
4 ek kókuszreszelék
2 tojás

A bevonathoz:
250 gr tömb marcipán
fél zacskó színes szórócukor


Egy habverővel jól összekeverem az I.tál tartalmát, majd hozzákeverem a II. és a III. tálét is, fontos a sorrend! Előmelegítem a sütőt alsó és felső melegítéses 180 fokra, szilikon formát használok, hogy ne kelljen sütőpapírral bajlódni. Óvatosan három formába merem a masszát, majd elsimítom a tetejét.
Miközben sül a süti, elkészítem a krémet: a vajat cukorral egy lábasban alacsony tűz felett összekeverem, majd hozzáadom a krémsajot és engedem, hogy teljesen megolvadjon. Ha megolvadt, beleütök két tojást és belekeverem a kókuszreszeléket is, hogy besűrűsödjön. Ezután hidegre teszem hűlni.
A közben elkészült sütiket teljesen kihűtöm, két darab közé vastagon krémet kenek, (egy részét úgyis beszívja a tészta) majd félreteszem. Porcukrozott nyújtó felületen fél cm vastagra nyújtom a marcipánt, úgy, hogy befedhessem vele a tortát. Szépen rásimítom, az oldalára pedig egy "pántot" illesztek a kinyújtott marcipánból. A tetejét enyhén nedves kenőecsettel átkenem, hogy leseperjem a porcukrot és hogy beleragadhasson a szórócukor, amit ezután hintek rá. A maradék egy darab megsült tésztalapot megkenem a maradék krémmel és megszórom a maradék szórócukorral. Így kapok egy ünnepi és egy hétköznapi tortát is és nem kell hatalmasat készítenem. Az adagokat természetesen lehet harmadolni...

Nyuszika: répatorta van? Nincs, csak kuglóf.

Szóval répás a kuglóf, ez a helyzet. Meg csokis és olvadós. Gyorsan és könnyen elkészíthető és nem csak a nyulak fogják falni. Nálunk mindenki falta, szeletenként, de inkább kettesével. Sok benne a répa, mégsem dominál, sok benne a csoki, de nem tömény, inkább laza. Kicsit sem köhögős, úgyhogy nem kell teába vagy habos kávéba mártogatni, de lehet, ill. inkább ajánlott, főleg azoknak, akik szeretik halmozni az élvezeteket. Tessék kapaszkodni, gyönyörű is és tutira "kezdőháziasszonybiztos" a recept, egy feltétellel: szilikon kuglóf forma szükségeltetik hozzá. Érdemes egyből két darabbal kezdeni, mert hamar fogy. Én szóltam.

Recept

4 nagy sárgarépa reszelve
120 gr étcsoki reszelve
1 pohár tejföl (nálam laktózmentes)
1 dl olaj
10 púpozott ek liszt
6 púpozott ek cukor
1 csipet gyömbér
1 csipet fahéj
1 dl langyos víz
1 tk szódabikarbóna 
2 ek kakaópor (cukrozatlan)
1/2 tasak sütőpor
2 tojás

A száraz összetevőket, azaz a lisztet, cukrot, étcsokit, kakóport, gyömbért, fahéjat sütőport, szódabikarbónát egy nagy tálban összekeverem kanállal. A többit - a répa kivételével egy másik tálban robotgéppel elegyítem, lassú fokozaton. A két masszát összeöntöm és beleszórom a répát, majd fényesre keverem robotgéppel, gyors fokozaton kb 4 perc alatt. Ha készen van, szilikon kuglóf formába öntöm. Az én formámhoz van egy külső fém merevítő borítás is, ez nem engedi, hogy a lágy szilikonnak köszönhetően elveszítse formáját a süti. Így teszem a sütőbe, majd 150 fokon (légkeverés mellett) fél óra alatt készre sütöm, tűpróbával ellenőrzöm, hogy puha-e belül.Mi úgy szeretjük, ha kívül keményebb, belül puhább, de ezt már sokszor olvashattátok...

Pain au chocolat- finomság Párizsból

Párizsban jártam 14 év után újra...még mindig gyönyörű és immár a nyelvet is beszélem- így azért nagyobb élmény volt a városnézés. A gasztronómiát tekintve nekem egy igazi kínzással ért fel ez a pár nap, mert ha valahol nagy szerepet kapnak a tejtermékek, akkor az bizony a francia főváros. Lemondtam sajtokról, elpityeredtem egy tejszínhabos süteményeket árusító cukrászdában, a pástétomok felét a krémes összetevők miatt hagytam ki, de egyvalamiről nem mondtam le: ez pedig a pain au chocolat. Egy bio termékeket forgalmazó pékség kínálatában találtam tejmentes- étcsokis változatot (valószínűleg vizet és szárított élesztőt használt a készítő). Bár nem hajtogatott leveles alapból, hanem brióstésztából készült, de szeretem a kihívásokat, úgyhogy alig vártam, hogy megcsináljam és alig vártam, hogy lássátok. Michel Roux brióstésztájának átiratából és 75%-os étcsokiból varázsoltam új receptet, így valószínűleg életem legfinomabb reggelijét alkottam meg a hétvégén. Kérem minden kedves torkos olvasómat, hogy inkább langyosan, mint melegen fogyassza, mert a kelt tészta könnyen dagad a pocakban!

Recept

750 gr liszt

6 db tojás + 1 a lekenéshez

1 dl langyos tej (nálam laktózmentes)

350 gr margarin apróra kockázva

15 gr élesztő

1 ek só

3 ek cukor

200 gr 75%-os étcsokoládé

Langyos tejben 10 perc alatt felfuttatom az élesztőt úgy, hogy egy üres tálba belemorzsolom az élesztőt, a tejet pedig ráöntöm és lefedem. Amíg az élesztő felfut, a sóval és a liszttel összekeverek 6db tojást (robotgépet használok, alacsony fokozaton) egy nagy méretű keverőtálban. A ragadós masszát a felfutott élesztős tejjel higítom, lassú kevergetés mellett hozzáadom a puha margarint és a cukrot. Nincs dagasztógépem, így a robotgép tésztákhoz alkalmas fejét választom, közepes fokozaton, majd kézzel folytatom a dagasztást, ami jelen esetben lendületes, de nem durva masszázs mozdulatokat jelent :-)! Ha a tészta fényes lesz és elválik a tál falától, akkor nyert ügyem van, letakarom konyharuhával és radiátor közelében vagy egyéb meleg helyen legalább fél órán át kelesztem. Ezalatt apróra tördelem vagy reszelem az étcsokit.

Ha majdnem a duplájára kelt, akkor óvatosan átgyúrom, majd fél cm vastagságúra nyújtom egy belisztezett gyúródeszkán. Megkenem az egy darab, erre a célra félretett tojás felével, majd megszórom az étcsokival. Óvatosan feltekerem, így egy hosszú kígyót kapok. A kígyót 6-7 egyenlő részre vágom. Az így kapott bucikat megnyújtogatom egy kicsit, majd tetszőleges módon bucivá, karikává alakítom. Lekenem tojással és meleg helyen további fél órán át kelesztem. Kelesztés után 150 fokon (légkeverés mellett) 50 perc alatt készre sütöm. Tűpróbával ellenőrzöm, hogy nem maradt-e nyers a belseje.

Vega vacsora zöldfülűeknek- zöldséges lepény átírva

Vega vacsorát terveztem egyik este, mert kicsit besokalltam a húsokból mostanság. A hűtőm a hónap végére enyhén szólva kiürült, de a "mindent bele a maradékból" receptek a kedvenceim, úgyhogy belevágtam egy zöldséges pite elkészítésébe. Ígértem izraeli receptet, nos ez egy kinti étel átirata, ott reggeli, itt most vacsora. Hideg fűszeres tejföllel leöntve vagy húsimádóknak grill szelet mellé köretként is remek. Kevés is elég a boldogsághoz, mondták a régi öregek és mennyire igazuk volt! Itt egy hamisítatlan vega vacsora, tőlem, nektek. Ellensúlyozva az édes alkotásokat, jöjjön egy 30 perc alatt elkészíthető sós falat.

Recept

200 gr liszt

3 tojás

1/2 ek só

125 gr tejföl (nálam laktózmentes)

3 ek olívaolaj ( nálam bazsalikomos)

4 ek paprikás vagy grill fűszerkeverék (nálam iraeli piacos szerzeményként egy saksukába való keverék)

2 kisebb zöldpaprika vékony szeletekre vágva

3 kisebb répa reszelve

1 nagy fej vöröshagyma nagyon apróra kockázva

1/2 cs sütőpor

1 dl víz

A lisztet összekeverem a fűszerekkel és a sütőporral egy nagy keverőtálban. A tojásokat egy bögrében elegyítem a tejföllel és az olajjal, majd a vizet is hozzáadom. A zöldségeket megpucolom, darabolom és reszelem, majd összekeverem. A lisztes elegyhez öntöm a tojásos elegyet, majd a zöldségeket is hozzáadva robotgéppel simára keverem. Szilikon formában 140 fokon 15 perc alatt készre sütöm. Langyosan, koktélparadicsommal tálalom.

Rétes variációk ínyenceknek- "Kérsz másodikat?"

Imádok enni, azt hiszem ez már kiderült rólam...de a nagy adagokkal bajban vagyok, egy féle ételből egyszerre sokat sosem tudok enni, sőt az előétel- leves- főétel- desszert sort se nekem találták ki. Így aztán bevett szokásom, hogy levest és sütit csinálok vacsorára, főleg így télen. A leves után szoktam feltenni itthon a kérdést: "kérsz másodikat?". Ha igen, akkor jöhet az édesség. Leves receptet kereshettek bárhol, a leves utáni rétesre viszont itt van mindjárt két formabontó példa is. Hamis gulyást követett az egyik, bablevest a másik, de igazából teljesen mindegy, hogy mi előtt és után következtek, a lényeg, hogy istenien sikerültek. A meggy adott volt a fagyasztóban, a többi pedig télen is könnyen és jórészt olcsón beszerezhető. A narancsos krém laktózmentesen, a gasztenyés tejmentesen is kivitelezhető!

UI: Aki még egy réteslapos rétes elkészítéséhez is lustának érzi magát, az pedig görgessen vissza egy régebbi "hamis" réteses receptemhez!

Recept:

Tészta

1 cs réteslap

2 dl étolaj

Krém variációk

A) gesztenyés krém 

1 cs fagyasztott gesztenyepüré

1 ek rum

2 marék magozott megy 

1 cs vaníliás cukor

3 tojásfehérje

B) narancsos-meggyes-diós krém

3 nagy édes narancs frissen facsart leve (rostok nélkül)

200 gr cukor

6 tojás

1 ek szárított bio citromhéj

112 gr kockázott vaj (nálam laktózmentes)

2 marék magozott meggy

1 nagy marék darált dió

A narancskrém elkészítését már korábban leírtam, itt található! A narancsos rétes elkészítéséhez először a narancskrémet készítem el, majd óvatosan beleforgatom a diót és a meggyet, voilá: készen is van. 

A gesztenyés változatnál a felolvasztott gesztenyepürét nagylyukú reszelőn lereszelem. Rálocsolom a rumot, megszórom vaníliás cukorral és alaposan összekeverem. Ezt követően a tojásfehérjét felverem, majd óvatosan beleforgatom a gesztenyés masszát, legjobb akkor, ha kanalanként haladok. Végül jöhetnek a meggyszemek, óvatosan, 3-4 darabonként, hogy ne törjem meg a habos állagot.

Ha készen van a krém (bármelyik is legyen az) akkor következhet a réteslapok megtöltése. A konyhapultra enyhén vizes, tiszta konyharuhát terítek. Erre rakom kiterítve az első réteslapot, enyhén megnyomkodom, hogy felvegyen egy kis vizet, majd megkenem olajjal. Rárakom a következő réteslapot, hogy összetapadjanak. Ha vastagabb falú sütit szeretnék (hígabb tölteléknél érdemes ezzel operálni) akkor megismétlem a műveletet, azaz még egy olaj és réteslap réteg következik. A legfelső lapot is megkenem olajjal, majd elegyengetem raja a tölteléket úgy, hogy a két végén hagyok 4-4cm üres részt. Ha elegyengettem a tölteléket, akkor a konyharuhát segítségül véve felgöngyölítem vagy behajtogatom a lapokat, úgy, hogy 2-3cm-re fedjék egymást. A végeket összecsippentem és visszahajtom/visszagyűröm, majd a kész rétesrúd tetejét is megkenem olajjal. Sütőpapírral bélelt tepsiben addig sütöm, míg ropogós nem lesz a külseje.(Kb 170 fokon 10 perc)

Tortakrémek haladóknak vol2- kakaó, rum, kókusz, vanília

Segítség, kivételesen megint főztem! Ahogy egy korábbi bejegyzésemben megígértem, szentelek némi helyet a tortakrémeknek is. Nos ennek a mennyei masszának feltétlenül szentelnem kell, hiszen egy nagyon egyszerű, tortának induló valamit tett fenségessé. Történt ugyanis, hogy ünnepek előtt elértem azt a pontot, amit még soha: nem akartam többet sütni. Volt néhány izgalmas ünnepi megrendelésem és sok monoton apró feladat is, pl. 150 mézeskalácsot tökéletesen ugyanolyanra díszíteni 3 óra alatt. Khm. Szóval kissé elfáradtam és mivel a sütés nekem szerelem, ezért úgy döntöttem tartok egy kis pihenőt, nehogy "kihűljön a kapcsolat" köztem és a sütő közt :-) persze, hogy ilyenkor üt be a 'ménkü', össze kell dobni egy tortát. Motiváció híján, kisemmizett hűtővel, megégetett kezekkel nekiálltam és láss csodát feltámadtam. Ismerjétek meg feltámadásom eredményét, amiben az elmaradhatatlan csokis-kókuszos kombináció vaníliával válik izgalmassá. Egy egyszerű piskótás alapot is feldob (mellékelt ábra mutatja). Tényleg. Tejmentes. Klasszik. Epic.

 

Recept 

20 dkg 100% növényi margarin

20 dkg porcukor vagy (a cukor édesítőerejének megfelelő mennyiségű nyírfacukor finomra őrölve)

1 tojás

5 dkg liszt

3 dkg kakaópor (édesszájúaknak cukrozott, többieknek cukrozatlan)

2 dl rizstej

1 kk rum

1 kis csomag kókuszreszelék

1 vaníliarúd kikapart belseje vagy pár csepp természetes vanília aroma

A margarint simára keverem egy nagy tálban. Fokozatosan hozzáadom a porcukrot, a kakaóport, a vaníliát és a rumot is. A rizstejben elkeverem a lisztet és a tojást csomómentesen, majd alacsony fokozaton melegítve lassú kevergetés mellett sűrű krémet főzök belőle. A krémbe beleforgatom a kókuszreszeléket, majd hozzáadom a margarinos masszát. Hűvösre teszem dermedni. Akkor jó, ha könnyen kenhető, de a torta függőleges oldalán is szépen megáll.

BÚÉK- csokoládés mandulás felfújttal

Újévi fogadalmak, koccintások, lencse, malac és újévi poszt a blogon. Kissé hosszú a listám, amivel adós vagyok nektek és magamnak, de mentségemre szolgáljon, Izraelben töltöttem a két ünnep közti napokat, majd a szilvesztert és 2013 első hetét is. Izraelben nincs szilveszter, nincs malac, pezsgő azért akad (de felejthető) helyette van sok finom édes és sós falat, amelyekkel alig tudtam betelni. A receptek később jönnek, előtte egy- még itthon, az ünnepek alatt kikísérletezett- téli finomsággal szeretnék kedveskedni a hóesésben bekuckózó csokiimádóknak. A liszt nyogodt szívvel kihagyható belőle, így a lisztmentes diétát kedvelők is elkészíthetik, az állagából talán veszít egy picit, de az ízéből semmiképpen- ahogy mondani szoktam. Fontos a jó minőségű csoki és az igazi ropogós mandula, így nem olcsó falat, de megéri. Habverőt a kézbe, induljon édesen az év! BÚÉK!

Recept (24 cm-es tortaformához)

20 dkg jó minőségű étcsokoládé (70%)

15 dkg barna nádcukor

4 ek víz

17 dkg vaj vagy margarin feldarabolva

2 dkg őrölt mandula

10 dkg hántolt, szeletelt mandula

3 ek liszt

5 tojás, szétválasztva

késhegynyi sütőpor (nem kötelező)

Kivajazom és kilisztezem a fém tortaformát (akik a lisztet kerülik, használjanak szilikon formát). Egy lábasban alacsony tűzön felolvasztom a kockákra tört csokit. Hozzáadom a cukrot, majd 3 perc melegítés és kevergetés után a vizet is. Ezek után a vaj következik, amit olvadásig kevergetek benne, majd az egész masszát leveszem a tűzről. Hozzáadom a sütőport, a lisztet és a kétféle mandulát. Alaposan elkeverem, majd pont annyi időre félreteszem hidegre (hűtőszekrény vagy télen ablakpárkány :-)) míg a tojásokat előkészítem és a sütőt felmelegítem 180 fokra. Az 5 db tojást szétválasztom fehérjére és sárgájára, majd a fehérjéből olyan kemény habot verek, ami a tálat fejjel lefelé fordítva sem csúszik ki belőle. A kihűlt masszához keverem a sárgákat, majd nagyon óvatosan evőkanlnyi adagonként a fejérjét is elkeverem benne. Óvatosan beleöntöm a formába, a tetejét elsimítgatom, majd 180 fokon kívül roppanósra, belül olvadósra sütöm. Nyugalom a repedezés teljesen normális, sőt! Ha kihűlt, porcukorral díszítem a tetejét.