Szicíliai puszedli

Napfény- és édességfüggők/ kezdő házitündérek figyelem! Létezik olyan sütemény, ami mindössze 30 perc alatt elkészül és garantáltan a napfényes Itália hangulatát idézi. Szeretettel - és porcukros kézzel- mutatom be a szicíliai puszedlit. Jó hír a laktóz és gulténérzékenyeknek: nem tartalmaz tejterméket és persze gabonafélét sem. Könnyű, szóval egész nagy adag is elfogyasztható belőle. Tartós is: piros pöttyös fémdobozban a Vespám csomagtartójában zötykölődött egy napig és nem száradt ki. Dolce vita...hmmm!

Recept:

150 g blansírozott, megpirított mandula finomra őrölve (nálam a zacskós őrölt változat került elő a gyorsaság kedvéért)

2 tojásfehérje

4 tasak vaníliás cukor

60 g cukor

1 tk szárított citromhéj

1 kupak meggy vagy jaffaszöp

1 tk. víz

porcukor a szóráshoz

Az őrölt mandulát és szárított citromhéjat a tojásfehérjékkel simára keverem. Egy másik tálban a cukrot, vaníliás cukrot, szörpöt és vizet elegyítem, majd hozzáadom a mandulás mixhez. A puding állagú tésztából egy sütőpapírral kibélelt tepsibe kiskanálnyi halmokat helyezek, egymástól 3-4 cm-re, majd a tetejüket megnyomva korong formájúra lapítom őket. 190 fokra előmelegített légkeveréses fokozaton 15-20 perc alatt világosbarnára sütöm őket. Ha kihűltek, megszórom a tetejüket porcukorral.

Fűszertorta

Izraelből hazatérve kissé nehezen viselem a szeles, hideg időjárást. Az ottani napsütés és fűszerillat emléke tart életben, na meg persze a csokoládé, ami nem hiányozhat a kamrámból. Gondolkodtam, hogy készítek valamit a kintről hozott alapanyagokból, de úgy döntöttem inkább egy európai receptet veszek elő, jó sok csokoládéval és olyan süteményt készítek ami tökéletesen passzol a TV elé kucorodós hangulatomhoz. A torta eredetijét Herbst-Krausz Zorica Régi zsidó ételek c. szakácskönyvében találtam. Ott természetesen hab nélkül és több liszttel szerepel. Modernebb- saját- változatomban krumpliliszt helyett finomliszttel és a laktózérzékenyek kedvéért laktózmentes tejszínhabbal dolgoztam. Fontos figyelembe venni, hogy a laktózmentes tejszínhab nem annyira tarjta a formáját mint a hagyományos, így akinek vesszőparipája a szabályos, magas hab, tehet hozzá habfixálót. Én írtózom az ilyesmiktől, úgyhogy kihagytam :-)

Recept

Tészta:

250g vaj vagy margarin

250g cukor

2 tábla legalább 70%-os csokoládé

1 tk. fahéj

1 tk. szegfűszeg

csipetnyi gyömbér

fél citrom reszelt héja

2 tojás

2 tojásfehérje

150 g liszt

Hab:

2 ek porcukor

2dl laktózmentes habtejszín

kakaópor

szórósablon

A két tojást simára keverem a cukorral, hozzáadom a citromhéjat. Közben lassú tűzön megolvasztom a kockákra tört csokoládét és a rámorzsolt margarint. A habosra kevert cukros tojáshoz hozzáadom a lisztet, majd a megolvasztott csokoládé-margarin egyveleggel simára keverem. A tojásfehérjéket kemény habbá verem, majd a masszához forgatom, lassú, óvatos mozdulatokkal, hogy minél kevésbé törjem össze. A masszát egy teflon bevonatú, 26 cm átmérőjű tortaformába öntöm, habkártyával elsimítom a tetejét. 160 fokra előmelegített sütőben 40 perc alatt készre sütöm. Akkor jó, ha a teteje fényes lesz, legbelül pedig egy kicsit még nedves marad.

A kihűlt tortát kifordítom, majd a porcukorral felvert habot szabálytalanul, lendületesen a a tetejére kenem, habkártyával elegyengetem. A habra óvatosan szórósablont helyezek (ahogy a baristák a kávé fölé) és keserű kakóporral vagy fahéjjal óvatosan, vékony rétegben megszórom, majd finom mozdulattal leemelem a sablont és készen is van!

(Nem is annyira) lusta asszony rétese

Lusta asszony vagy nő manapság nem létezik, legalább is én még egyet sem láttam. Rohanó, idő- és ötlethiánnyal küzdő háziasszonyokból viszont meglehetősen sok van körülöttem, gyakran én is ebbe a csoportba tartozom. Váratlanul beeső vendégek, elhúzódó munkahelyi feladatok, késő esti konyhában töltött órák jellemeznek minket, kedves sorstársaim. Az alábbi recept nekünk szól, azoknak, akik gyorsan akarnak remekelni, könnyen variálható finom süteményre vágynak és szeretik az édes ízeket. A lusta asszony rétesét ezennel a rohanó modern nő rétesévé kiáltom ki. 

Recept:

25 dkg rétesliszt 

20 dkg porcukor 

fél csomag sütőpor 

1 nagy marék kimagozott meggy vagy egyéb piros bogyós gyümölcs

50 dkg túró (laktózmentesből a szárazabb, darabosabb kék dobozos változat)

5 dkg vaj vagy margarin

2 dl tej (laktózmentes)

2 db tojás

A réteslisztet porcukorral és sütőporral vegyítem, majd a felét egy margarinnal kikent kisebb tepsi (nálam 25 cm-es) aljára szórom. Ez lesz a tészta egyik fele. Elkészítem a tölteléket: a tepsibe szórt lisztes cukros keverékre morzsolom a túrót, és rácsipkedem a vajat/margarint. A kimagozott meggyszemeket (direkt nem írom, hogy "lecsepegtetett" mert aki ilyen sütit készít, annak nincs ideje lecsepegtetni) egyenletesen eloszlatom a tetején, majd beborítom a maradék lisztes keverékkel és meglocsolom 2 dl tejben 2 db simára kevert tojással. 

160 fokra előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt készül el, az utolsó 5 percben érdemes 200-220 fokra feltekerni a hőmérsékletet, hogy aranybarnára süljön a teteje.

Ferdinándom...édesem

Igen, a sütemény neve Ferdinánd. A recept szokás szerint komoly fejtörés eredménye, több forrásból származó praktikák és tippek elegye. Mautner Zsófia könyvében találtam rá, majd rögtön kérdőre vontam a nagymamámat, hogy: "ilyet mi miért nem?"...aztán jött a magyarázat, miszerint régen ennyi vajat használni úri huncutságnak számított. Arra sem kellett sokat várnom, hogy családunk egészen harcias mazsolaellenes lobbija beinduljon (mifelénk mazsolából annyi fogy, mint Indiában a marhahúsból...) és a szokásos laktózmentes dilemma is előkerült- ezek változtatták át szegény Ferdinándot aranygaluska ízű csigacsoporttá. Szegény Zsófi, ha látná mivé lett a Ferdinándja...hmm meg sem ismerné. 

Melegen ajánlom minden olyan kelt tészta rajongónak (illetve inkább csak akkor, amikor már kihűlt- így elkerülhetők a pocakpuffadások) aki szereti a diót és a vaníliát. Tradicionális, nehéz, tömény, kelt tésztás édesség a családi összejövetelekhez.  

Recept:

Tészta

600 g liszt

3,5 dl laktózmentes tej/ növényi tejszín (fele-fele arányban)

8 ek cukor

1 tk vaníliakivonat

1 tojás 

25 g élesztő

1 dl olaj

1 kk só

Töltelék:

3 tojásfehérje

100 g vaj

100 g porcukor

1 tk vaníliakivonat

2 dl tejszín

1 dl citromlé

100 g cukor

8 púpozott evőkanál durvára őrölt dió

Sima kelttésztát készítek a szokásos módon: az élesztőt fél dl langyos, pici cukorral elkevert laktózmentes tejbe morzsolom, majd meleg helyre teszem letakarva, és hagyom felfutni. Kb. 10 perc elteltével a felfutott élesztőt a liszthez keverem, majd a többi hozzávalót is hozzádolgozom, dagasztom. A tésztát letakarom és meleg helyen 1 óra alatt a duplájára kelesztem. Közben elkészítem a tölteléket: egy tálban habosra keverem a vajat a porcukorral, majd hozzákeverem a tojásfehérjét is. Együtt habosra mixelem, majd félreteszem.


Ha a tészta megkelt, akkor tepsi méretűre nyújtom, a feleslegeket levágva szabályos téglalappá alakítom. A téglalap teljes felületét megkenem a vajas-cukros tojásfehérjés eleggyel, majd rászórom vékony rétegben a darát diót is. A tésztát függőlegesen elfelezem, majd a feleket vízszintesen kb 4 cm-s csíkokra vágom, csigákká tekerem. Az így kapott kb 12 darab csigát egymástól 1-1,5 cm-re egy kerek sütőformába állítom, majd a 170 fokra előmelegített sütőbe teszem 20 percre. 


Közben elkészítem a keveréket, amellyel meg kell locsolni: 2 dl növényi tejszínt összekeverek 100 g cukorral és egy deci citromlével. A citromléhez öntöm a tejszínt, bátran, mert a növényi tejszín nem ugrik össze. 20 perc sütés után ezzel alaposan nyakon öntöm Ferdinándot, majd újabb 20-25 percig sütöm. Az utolsó pár percben megszórom a tetejét kristálycukorral, enyhén hagyom karamellizálódni.

Életmentő maradék- csokis házi keksz

Van az úgy, hogy minden édesség elfogy a fiókokból, ilyenkor csak a fantázia segíthet: mit lehet kihozni némi töredezett csokiból, maradék kókuszreszelékből és kevéske kakaóporból? Nos, hó vége felé a legjobb háztartásban is előállhat az "abból sütünk, amink van" helyzet, szingliknél, PR-es/marketinges/rendezvényes lányoknál pedig szinte csak ez a helyzet állhat elő. Velem is előfordult már, hogy kiürült a kamra (ami nálam egy hatalmas fiókot jelent) de egy percre sem ijedtem meg, sőt! Kifejezetten inspiráló a kihívás, hogy mit lehet kihozni a nagyon is finom, maradék hozzávalókból. A most következő csokis keksz is így született, no meg kevés cukorral és laktózmentesen, ahogy az mifelénk lenni szokott. Van, aki szerint külsőre fasírtra hasonlít, szerintem összetéveszthetetlenül kekszes. Ronda és finom, olcsó és egyszerű hóvégi édesség, ami ráadásul nagyon hosszan eláll és cellofánban masnival díszítve (esetleg kiürült fémdobozban) kedves kis ajándék is lehet.

Recept: (30-35 db)

225 g liszt

3 ek. kakópor

1/2 teáskanál őrölt fajéj

csipetnyi só

150 g cukor

1/4 csomag kókuszreszelék vagy ugyanennyi darát dió

250 g margarin darabokra vágva

Előmelegítem a sütőt 170 fokra. Kibélelek sütőpapírral egy nagy sütőlemezt és egy kisebb tepsit (nálam ebben fér el kb 30-35 keksz). Egy tálba szórom a lisztet, fahéjat, sót. Hozzámorzsolom az apróra vágott vajat, majd porhanyós tésztát gyúrok belőle. Cipóvá formálom és 5 percre hűtőbe teszem egy tálban. Amíg a tészta pihen, mélytányérba szórom a maradék kókuszreszeléket vagy maradék darált diót. Ha kicsit áthűlt a tészta, akkor diónyi golyókat formálok belőle, majd a golyókat meghempergetem a kókuszreszelékben vagy darált dióban. A golyócskákategymástól 2,5 cm-re helyezem el a sütőlapon és spatulával vagy evőkanállal korong formájúra lapítom. 20-25 perc alatt sül csokibarnára, én kifejezetten kedvelem, ha a széle megpörkölődik, de ízlések és pofonok...

Amikor Böbe nagyinak sütök- meggyes lepényke

Telnek az évek, mostanában előfordul, hogy Böbe Nagyim jön hozzám ebédre és nem fordítva. Ilyenkor kiteszek magamért -és valószínűleg kétszer annyi izgalommal, erőbedobással- az övéhez hasonló ételeket készítek, hogy otthon érezze magát: tartalmas levesek, gyümölcsös kevert vagy édeskés keltészták kerülnek az asztalra. Legutóbb sűrű, gőzölgő gulyással és egy fahéjas-meggyes süteménnyel vártam őt és Pista Nagypapámat. A leves nagy-nagy sikert aratott: majdnem nyitottam miatta itt a blogon egy főzős szekciót is! A tökéletes gulyás receptje azonban még várat magára, hiszen ez egy sütős blog. Visszatérve a tésztához, pofonegyszerű és bizonyíthatóan alkalmas egy kellemesen ragacsos, forró és húsos vasárnapi ebéd lefojtására. Egy hibája van: nem marad belőle az esti órákra. Elő a fagyasztóban maradt utolsó csomag gyümölcsökkel, pitére fel! (Szolgálati közlemény: fokozottan ügyeljenek a szélen elhelyezkedő gyümölcsdarabokra, a területen gyakoriak a lopások!)

Recept:

1 bögre liszt

1 bögre cukor

1 tk sütőpor

1/2 bögre tej (nálunk laktózmentes vagy szójatej)

2 tojás

2 ujjnyi vaj vagy margarin

1 tk. fahéj

1 nagy marék meggy

A tojást cukorral és margarinnal habosra keverem a robotgép közepes fokozatát használva. A lisztet összekeverem sütőporral és fahéjjal, majd fokozatosan a tojásos mixhez keverem. A kész elegyet tejjel sűrű puding állagúra hígítom, majd simára keverem. A kész tésztát 20 cm átmérőjű kerek formába öntöm, a kimagozott és lecsöpögtetett meggyel díszítem. A meggyszemeket enyhén belenyomom a tésztába, így klasszikus "puklis" felületet kapok.  Kb 20-30 perc alatt aranybarnára sütöm a 180 fokra előmelegített légkeveréses sütőben. Ha nagyon édes ízre vágyom, akkor kakaós porcukorral szórom meg. A kakaós porcukor készülhet cukrozatlan kakaóporból és hagyományos porcukorból vagy darálóban porrá őrölt száraz (legalább 50%-os) fekete csokoládéból is. 

Rondák és finomak: hiperegészséges sztíviás mini muffinok

Mostanában a munkám kapcsán alaposan körbejártam az édesítés témakörét. Kolléganőmmel felkutattuk az összes hazánkban kapható édesítő és cukorpótló terméket, no meg a hagyományos cukrokat és mézeket is. Kóstoltunk rizsszirupot, megnyaltuk a sztívia port és megszagoltuk a levendulamézet. A kutatómunka során a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségétől sok hasznos információt kaptunk, volt köztük néhány olyan, amit akár borítékolhattunk volna előre is. Ilyen volt például az, hogy mi magyarok indokolatlanul sok cukrot fogyasztunk, nem tudjuk, hogy a mézzel rengeteg plusz energiát viszünk be, azt pedig végképp nem, hogy hány éves kortól adhatunk a gyereknek "pötyit" azaz mesterséges édesítőt. A sztíviánál kaptam fel a fejem, mert szerettem volna helyretenni magamban ezt a kis furcsa nevű növénykét, amelynek kivonata 300-szor nagyobb édesítő erővel bír, mint a cukor. Nos sztívia fronton megnyugtató válaszokat kaptam, a ma már engedélyezett, rendkívül alacsony energiatartalmú jázminpakóca bátran használható sütéshez (is). Mivel meglehetősen drága, ezért egy egészséges és egyszerű alaptésztával kezdtem a kísérletezést, a tippet kolléganőmtől kaptam.Teljes kiőrlésű liszt, zabpehely, energiamentes természetes édesítő és gyümölcs. Hiperszuperultraegészséges. Mi kell még? :-)

Recept:

1 bögre(kb. 2,4 dl) teljes kiőrlésű búzaliszt

1 bögre zabpehely

3 teáskanál sütőpor

1/2 teáskanál só

2 teáskanál fahéj

1/2 teáskanál szerecsendió

1 teáskanál sztívia kivonat (stevioside por)

1 tojás

3/4 bögre tej

1/4 bögre olvasztott vaj vagy margarin

12 szem kimagozott meggy

Előmelegítem a sütőt 200°C-ra. Összekeverem a száraz összetevőket, azaz a búzalisztet, a zabpelyhet, a sütőport, a sót, a fahéjat, a szerecsendiót és a stevioside port. Egy külön tálban pedig a tojást, a tejet, a vajat/margarint. A száraz összetevőket fokozatosan elegyítem a folyékony összetevőkkel. Amikor a massza összeállt, belekanalazom a mini muffin formákba (szilikon formát használok) és egy szem kimagozott meggyet nyomok mindegyik tetejére. 15-20 perc alatt süt meg, ha kívül már ropognak a zabpehely szemek, belül még kellemesen puha marad.