Ribizlis-tejszínhabos-mandulás tortácska Andrisnak

Még emlékszem arra a téli napra, amikor megtudtam, hogy Andris úton van. Kezem-lábam remegett és nem az izgalomtól, hanem az akkoriban oly divatos vírusos tüdőgyulladás okozta 40 fokos láztól. Apukám átjött hozzám, a felnőtt, huszas évei közepén járó köhögős lányához és bejelentette, hogy gyermeket várnak. Ő és a nem is annyira új párja. (Intermezzo: emlékeztek a George Clooney-s reklámokra? Hogy A) B) netán C) a következő fordulat? Lehetett szavazni...Na én is így éreztem magam.) Huhh, hát izé, nem mondom, hogy nem izzadtam le, de ráfogtam a lázra. Kavarogtak a gondolataim, hogy mi a jó válasz: A) nagyon örülök, juhuu vagy B) hé, te munkamániás vagy és különben rám is alig volt időd anno C) egyke vagyok, el sem tudom képzelni, főleg nem 25 év korkülönbséggel. Nos addig vacilláltam a variánsok közt, míg mindegyik ki nem szaladt a számon és életem egyik legjobb beszélgetését eredményezte Apuval. A dolgok úgy alakultak, hogy lett egy féltesóm és én vettem az akadályt. A neve is tőlem van, ragaszkodtam az Andráshoz, mert sem a Tamás sem az Attila nem tetszett (sorry). Pubi barátnőm szerint én sosem voltam egyke, annyira jószívű vagyok, szóval hiszek benne, hogy Andris mindig is készült hozzánk, de jó, hogy 3 évvel és 1 hónappal ezelőtt lepottyant a gólya csőréből. Azért az már kissé felhábórító volt, mikor ugyanarra a napra írták ki, mint amin én születtem, de szerencsére hagyott 2 hetet a szülinapjaink közt, így nekem sem kell pókemberes tortát ennem. Neki viszont időnként meg kell ennie az én főztömet és többnyire elégedett vele. Legutóbb 3 napja járt itt (Imádom még az illatát is és azt hiszem legalább egymilliószor puszilom meg/ alkalom, ha találkozunk...) akkor sok minden más mellett ezt a tortácskát készítettem el. Csodálkozom, hogy evett belőle, mert ha 10 cm-nél közelebb ér valamilyen új íz a szájához, akkor kategorikusan kijelenti, hogy "bem izlik, nem eszi meg". Punktum. Nos jelen esetben eljutott a kóstolásig és így 3 falat le is csúszhatott. Se több, se kevesebb. Nálatok felnőtteknél ezzel nem lesz gond. Az egész tortácska úgy ahogy van, le fog csúszni. Édes mandula, fanyar ribiszke, krémes tejszín. Laktózmentesen.

 

 

 

Recept

 

Tészta

 

100 g liszt

100 g őrölt mandula

100 g zabpehely

100 g cukor

1/2 tasak sütőpor

150 g tejföl (nálam laktózmentes)

2 ek olaj

4 ek meleg víz

2 tojás

 

Krém

 

1 doboz habtejszín (nálam laktózmentes)

3 ek porcukor

1 nagy marék ribizli

étcsoki forgács

 

A száraz összetevőket egy tálba teszem (liszt, mandula, zabpehely, sütőpor, cukor) majd egy másik tálkában összekeverem a tojást, az olajat és a tejfölt, felöntve egy kis meleg vízzel. A két mixet robotképpel elkeverem és egy 20cm átmérőjű kerek formába öntöm. Ha nem szilikon formát használok, akkor kikenem margarinnal és liszttel a formát. Sütőbe teszem 35-40 percre 200 fokon légkeveréssel és amíg elkészül megcsinálom a krémet.

A krémhez a jól behűtött tejszínt egy tálba öntöm és kézi habverővel krémesre, de nem teljesen kemény habbá verem. A dolog titka az, hogy egy picit meg kell dönteni a tálat, miközben a habverővel dolgozom. Ha kész, beleszitálom a porcukrot és óvatosan beleforgatom a jól megmosott ribizlit.

Ha kihűlt a tészta, akkor megkenem jól alaposan a krémmel és egy kevés étcsokit reszelek a tetejére apró lyukú reszelővel. Tálalásig hűtőben tartom.

 

 

 

Budapesti piacok vol2 : Fehérvári úti vásárcsarnok

A NAV-ban kezdődött a napom. Több, ideális napindító dolgot magam elé képzeltem, mielőtt kis robogómon suhanva odaértem volna a hírhedt Vaskapu utcába. A TOP10 napindító tevékenység közt az alábbiak is szerepeltek: piacozás, egy óra  kedvenc turkálómban, bikram jóga, séta a kutyával, omlett vagy fonottkalács készítése, ágyba kapott reggeli virágcsokorral, lottó 5-ös megnyerése, tengermorajlás, és így tovább. Bilibe lógott kézzel, kevés reménnyel betoppantam és láss csodát a Jóisten megkönyörült rajtam. Kis sor (mondjuk nyár van...), kedves ügyintéző és villámgyors pozitív eredmény. Na kérem szépen, így kell ezt csinálni. Azért az elején berezelve megfogadtam, hogy ha túl leszek rajta, 2 dolgot kiválasztok a kedvenc napindító tevékenységeim közül és megajándékozom magam. Az épület előtt-  dolgom végeztével-, kissé el is bizonytalanodtam, hogy jár-e a jutalom, de úgy döntöttem van mit ünnepelni. Elrobogtam hát egyik kedvenc piacomra és jól beleszippantottam a gyümölcsillatba sőt még diákcsemegét is vettem, hogy legyen mit rágcsálnom ma este. Tapasztalatok a Fehérvári úti vásárcsarnokból:

 

 

 

 

A piac alapvetően a dél-budai közönséget szolgálja ki, ennek megfelelően az árak is kissé magasak. Erőssége a zöldség-gyümölcs kínálat, de megtalálhatók a hús-és hentesáruk, péksütemények, tejtermékek és készételek is. A második szinten ruha és háztartási cikk halmok közt róhatjuk a sorokat, itt én nem szoktam elidőzni, így posztomban is inkább az ennivaló lesz középpontban.

 

Kezdjük a zöldségekkel:

 

A nyári sütikhez oly szívesen vásárolt gyümölcsök sem olcsók: ribizli és cseresznye 990-1100 Ft/kg, málna 1200Ft/kg áron, meggy pedig valamivel olcsóbban 700-800Ft körül kapható. A tojásról sajnos lecsúsztam, de dió és mák fronton sikerült tájékozódnom: 1000ft/kg-ért minőségi árut kínálnak a kofák. Alkudni nem nagyon lehet, a csarnok jellegéből adódóan ez egy igazi "beszabályzott" városi piac. Diákcsemegéből fél kilót már 1400Ft-ért vehettem, ez jónak tűnik, összehasonlítva a bolti (csomagolt) árakkal. Idei kovászos uborkát, tököt, kaprot és hagymárt éri meg venni ezen kívül úgy láttam.

 

Húsok:

 

A budai füstöltáru imádók nem csak a Bartók B. úti legendás Ica Mama Húsboltjában találhatnak ínyencségeket, hanem itt is. Borsos áron, kiváló minőségű füstölt sonka, lángolt kolbász és tepertő kapható, kiegészítve a mostanában oly divatos mangalica termékekkel.
 

 

Tejtermékek:

 

Laktózérzékenyként ezeket a termékeket anyukámon teszteltem :-)! Házi túró, joghurt és vaj is kapható hűtőpoltból kimérve, de áruk az eget verdesi. Érdemes a kisebb kiszerelésű csomagolt változatokra fókuszálni, hazai termelők kínálnak erdei gyümölcsös és barackos joghurtokat nagyjából a Cserpessel megegyező áron.

 

Az elmaradhatatlan pékáru:

 

Nagy hibát követ el, aki nem megy le az alsó szintre, ugyanis pékárut itt érdemes venni. A 2 kg-os parasztkenyér 2 hétig!!! fogyasztható, nem rohad meg, nem penészedik, egyszerűen csak kiszárad, mehet szépen zsemlemorzsának a maradék. Bár az otthon sütés híve vagyok, itt garantáltan elcsábulok én is! Az árak átlagosak, a minőség viszont magasan átlag feletti.

Amit még érdemes:

Virágok! Minden szíben és mennyiségben, vágottan és cserepesen, kaspóval és anélkül, a lenti virágsoron, ami hosszabb nyitvatartási idővel várja a betérőket. Ezenkívül savanyúk, zsírok (házi libazsír 500 Ft/fél kg!) magok és aszalt-illetve szárított gyümölcsök: kandírozott gyömbér 2500ft/kg, szeletelt kandírozott mangó 2800Ft/kg, papaya 2200Ft/kg áron pottyanhat a kosarunkba. A fenyőmag 10000Ft/kg árát enyhe szívszélhűdéssel fogadtam, így ki is libbentem a csarnokból.

Összegezve: budai közönség, főleg idősebbek és környékbeliek, minőségi termékek, magasabb árakon, cserébe hosszú a nyitvatartási idő: http://www.piaconline.hu/new/piacok.php?id=10
 

 

 

Pompos vagy kenyérlángos: nyitom a fesztiválszezont!

Régen sokat fesztiváloztam. Nem, nem önfeledten, tiszta tornacipőben, kisfröccsel a kezemben (bár pukkant néhány rozália így is...volt főnökeimnek üzenem: munkaidőn kívül!!) hanem koszosan, állandóan csipogó blekberivel a kézben, időjárásjelentést és ledfalat és széljárást meg óriáslufikat figyelve. Ügyféllel mosolyogva, hányó fiatalokon segítve, zenétől zsongó fejjel, 2h alvástól zsibbadt szemekkel...egyszóval munkával telt a fesztiválszezon. Úgy éreztem rengeteg dolgot hagyok ki, hiszen a munka mellett szinte lehetetlen volt minden színpadot, minden helyszínt meglátogatni és kiélvezni. Most már öreg vagyok:-). Meg szabadúszó. Van időm. Bár a karszalagomon még "guest" van és nem "visitor" a fesztivál számomra már csak "játék". Ebben az évben Sopronban arról is leszoktam, hogy figyeljem a színpadfedéseket, amivel a feltámadó szél játszik, vagy hogy útbaigazítsam az eltévedt holland gimiseket. Egyszerűen csak szórakozni megyek és szétnézni. A helyszínek mindegyikét most sem sikerült bejárni, mert a rozáliák gyorsabban pukkantak, mint ahogy a lábunk vitt, de valamire rájöttem: volt egy dolog amit mindig kihagytam. Ez pedig az étel. Ugyanis bármilyen fáradt is voltam, bármennyire is szétestem, inkább a csomagomba tartalékolt kekszen és bébiételen éltem, mintsem beleegyek a fesztiválos kajákba. Drágák, rossz minőségűek, kosz és zaj van nekem az evéshez...és persze nem is túl változatosak, így nem izgatták annyira a fantáziámat. Ami viszont érdekelt mindig, de a tejföl miatt ki kellett hagynom: a töki pompos, pompos vagy kenyérlángos, kinek hogy tetszik. Hát idén elkészítettem. Itthon, a teraszon, fesztiválos zene hallgatása mellett, mert egy kis rákendról sosem árt :-) Megfelelő fesztiválzene hozzá: http://www.youtube.com/watch?v=O7vAmAFuBow A receptet Nyulinak ajánlom, aki a fesztiválos ételek és úgy általában a fesztiválos zenék nagy rajongója!

 

 

 

Recept:

 

Tészta

 

1 tasak instant élesztő

400 gr liszt

1 tk só

1 tk cukor

1 tk fokhagyma granulátum

4 ek olaj

3dl meleg víz

 

Feltét

 

4-5 ek növényi margarin

1 ek libazsír

1 tk só

180 gr túró (nálam laktózmentes)

180 gr reszelt füstölt sajt (nálam laktózmentes)

1 csokor friss petrezselyem

1 fej lilahagyma

1 fej vöröshagyma

1 californiai paprika

1 tk fokhagyma granulátum

1 tk só

 

A tészta elkészítésével kezdem, mivel amíg az megkel, addig el is készülhet a feltét. A lisztet, a sót, a cukrot, a száraz élesztőt és a fokhagyma granulátumot összekeverem egy nagy tálban. A meleg vizet összekeverem az olajjal, majd a lisztes keverék közepébe öntöm. Jól összedolgozom, óvatosan gyurmázva (érdemes kézzel és nem géppel) míg rugalmas tésztát nem kapok. Ha kevésnek tűnik a folyadék, inkább még egy kis olajat adok hozzá és nem vizet. Amint készen van, letakarom konyharuhával és meleg helyen hagyom kelni kb a másfélszeresére. Közben elkészítem a feltétet.

Összeaprítom a hagymákat, a petrezselymet és a paprikát is, majd a túróhoz forgatom őket.Hozzáadom a reszelt sajt felét is. Enyhén megolvasztom a zsírt és a margarint, majd rálocsolom a keverékre és elkeverem benne, de egy kanálnyit megtartok belőle.

 

A megkelt tésztát kb 1 cm vastagságúra nyújtom, lisztezett gyúródeszkán, majd feltekerem a sodrófára és egy sütőpapírral kibélelt tepsibe fektetem óvatosan. Ha szabálytalan a széle semmi baj, nem kell levágni, csak visszanyomkodni. Óvatosan megszurkálom villával és megkenegetem a túrós keverékkel, megszórom a maradék sajttal. A megtartott egy kanál olvadt zsiradékkal meglocsolgatom a széleit, ahol szárazabbra sülhetne és 200 fokon nagyjából fél óráig addig sütöm, míg a californiai paprikák széle meg nem feketedik.