A tökmag és az ikrem- grissini másképp

Kezdem Ádámtól és Évától...van nekem egy exkolléganőm, aki már régen több, mint exkollegina. Ebben nem az idő segített és egymás alapos megismerése sem. Egyszerűen az első naptól tudjuk, hogy mi bizony egy hullám hosszon vagyunk, hiszen K is ikrek csillagjegyű és ugyanúgy zizeg, mint én. Egy ideje kevesebbet találkozunk, de mindig ugyanonnan folytatjuk a beszélgetést és tudom, hogy sokat gondolunk egymásra a hétköznapokban is:-) Nos, ma összeültünk zizegni, egy röpke két és fél órára és néhány szál cigire (bocsi apu, bocsi nagyik) és megbeszéltük, hogy ki merre járt a szabadsága alatt. K a csodaszép Őrségben, én a pezsgő Riminiben, de mindketten az étel-élményeinkről beszéltünk legtöbbet. Meglepetésemre még egy kis kóstolót is kaptam az általa ott vásárolt kincsekből: többek közt isteni finom tökmagot. Nos, a fantáziám egyből beindult- és bár ő nem tudta- fejben már az esti sütést terveztem, ahogy beleszagoltam az illatos magvakba. Mivel Olaszországot még nem sikerült kivernem a fejemből (nem is akarom!) ezért egy grissini mellett döntöttem, amit aztán a tökmaggal magyarosítottam. A nagynénémtől kapott friss petrezselyem és a füstöltsajt már csak hab a tortán (micsoda képzavar!). Sós, őszi, ropogós és illatos. Teraszon borozgatós- ropogtatós estékhez ajánlom:-)

Recept:

16 ek. liszt

1 doboz tejföl (nálam laktózmentes)

50g margarin 

2 nagy tojás

1 kis csokor friss petrezselyem zöldje

1 ek só

1 tojás a kenéshez

1 marék tökmag

1 kis tálka reszelt zsíros füstölt sajt (nálam laktózmentes)

A lisztben elmorzsolom a margarint, hozzáadom a sót, a tojást, majd az így kapott keveréket fellazítom tejföllel. Mielőtt teljesen bedagasztom, megszórom friss, durvára vágott petrezselyemmel. Alaposan átgyúrom, cipóformát készítek belőle és egy tálban 5 percig hűtőben pihentetem. Ezalatt kibélelem sütőpapírral a legnagyobb méretű tepsit, felverem a lekenéshez használatos tojást és lereszelek egy darabka sajtot. Ha a tészta pihent, akkor lisztes gyúrődeszkán kb fél cm vastagságúra nyújtom és pizzaszeletelővel 2 cm széles csíkokat szeletelek belőle. A csíkokon hármat csavarok, majd a tepsibe teszem őket egymástől 1 centire. Lekenem a felületüket tojással, megszórom tökmaggal és sajttal, majd aranybarnára (ropogósra!) sütöm őket.

Narancsos-ribizlis illatú csokispite

Ma váratlan feladatot kaptam: egy kedves barátom szólt, hogy a kimerítő szombati sport és egy kevés, de idegesítő irodai munka után beugrana sütizni. Így megy ez: a sütiimádók meghívatják magukat hozzám. 

Nah, gondoltam munkára fel, méghozzá maradékokból. A mai klasszikusan olyan süti lett, ami a "lássuk mi van, abból sütünk" kategóriába sorolható, de gondolom tapasztalatból tudjátok, hogy az ilyen spontán ötletek eredményezik a legjobb recepteket. Aki imádja, ahogy a gyümölcs, a bourbon vanília és a kakaó illata belengi a konyhát, annak kár lenne kihagynia ezt a villámgyors, ínycsiklandó finomságot.

Recept (20 cm átmérőjű formához)

1 bögre liszt

1/2 bögre cukor

1 csomag bourbon vaníliás cukor

1 ek szárított narancshéj

1 kk szódabikarbóna

1 ek kakaópor

10 dkg vaj (nálam laktózmentes)

1/2 bögre gyümölcsjoghurt (nálam laktózmentes erdei gyümölcsös)

1 ek rizstej

1 ek olaj

1 tojás

A vajat a cukorral és a vaníliás cukorral habosra keverem. Egy másik tálban elegyítem a lisztet, a szárított narancshéjat, a kakaóport és a szódabikarbónát. A két tál tartalmát alaposan összekeverem és hozzáadom előbb a joghurtot, majd a rizstejet és az olajat is.  Ha kész a puding sűrűségű tészta, akkor sütőpapírral bélelt formába öntöm és alaposan megszórom a vegyes erdei gyümölcs keverékkel. A gyümölcsöket nem nyomkodom bele a masszába, sütés közben úgyis megsüllyednek egy picit. 170 fokon, légkeverés mellett fél óra alatt sül meg. Ha kihűlt, vaníliás porcukorral szórom meg.

Nem alvópóz, nem kutyus, csak simán kiskifli

Imádom a Kifliket, a kiskutyám is ezt a nevet viseli. (Mindjárt beillesztem ide alulra a képét, hogy láthatóvá váljon, milyen egy igazi Kifli...)

Szívem szerint most köménymagosat sütöttem volna így, hogy egyedül vagyok és magamnak sütögetek, de mégsem mertem megkockáztatni. Nálunk ugyanis mindenki viszolyog a köménymagtól (állítólag valamiféle bogárra hasonlít...) és mi van, ha betéved valaki falatozni?! Tehát kihagytam. Van helyette kapor, fokhagyma és só. Tojás viszont nincs, anélkül is remekül összeáll a tészta, ami azért a szívem csücske, mert mindössze 15 percig kell keleszteni. Alaprecept, bármivel turbózható, sőt a só mennyiségének csökkentésével és finom töltelékkel akár édesség is lehet belőle. De ez most sós, kapros, fokhagymás kiskifli, balzsamecettel. Tőlem, nektek, szeretettel.

Recept:

3 bögre liszt

1 zacskó expressz élesztő

1 pohár tejföl (nálam laktózmentes)

10 deka margarin vagy vaj

1 ek só

1 ek szírátott kapor

1/2 ek. szárított fokhagyma

balzsamecet a kenéshez

A lisztet elkeverem a szárított expressz élesztővel és a fűszerekkel, majd hozzámorzsolom a margarint. Porhanyós tésztát gyúrok, ehhez adom a tejfölt, így válik puhává és nyújthatóvá. Négy részre osztom, ezek mindegyikéből kör alakú formát nyújtok. Minden egyes kört 8 cikkelyre vágok és felcsavarom őket kiflivé. A felcsavart kifliket sütőpapírral bélelt tepsibe helyezem, majd így kelesztem 15 percig meleg helyen. Ha megkeltek megkenem őket balzsamecettel, majd forró sutőben 20p alatt aranybarnára sütöm.  A balzsamecettől kissé barna lesz, de ez nem jelenti azt, hogy megégett. Balzsamecet helyett természetesen lehet tojással is dolgozni, de ez most egy tojásmentes verzió.

Mandulás-diós bodzafelfújt, átmeneti kabát helyett

Nem vagyok valami hűdeöreg, de én még ismertem az "átmeneti kabát" fogalmát. Gyermekkoromban volt tavasz, nyár, ősz és tél is. Kellett a vékonyka kabátka a vékonya pulcsira, mert nappal simogattak a napsugarak, este viszont átjárt a hideg. Most a 30 fokos nyarat rendszeresen 11 fokos hideg követi, tegnap este saruban mentem egy koncertre, ma reggel pedig bokacsizmában indultam el dolgozni. Átmenet nincs, az átmeneti kabát pedig kuka. Hova tűnt az "átmeneti időszak"? Mikor lesz rendes ősz? Már sosem? És tavasz? Az meg mi...

Na mindegy is, kidühöngtem magam és mivel a stresszre (és a nagy örömökre is) azonnali sütéssel regálok, feltaláltam egy sütit. Így csütörtök délután. Átmeneti süti: van benne nyárízű bodzaszörp (házi, nagyinak köszönet érte!) de a dió és a mandula is előbukkan, sejtetve, hogy hamarosan beköszönt a tél. Ezt a sütit teljesen lisztmentesen étkezőknek ajánlom, sőt fogyókúrázóknak is, mert mérsékelt cukortartalma mellett mégiscsak igazi csemege. Gyors és egyszerű. Finom és ÁTMENETI. Na jó, abbahagytam...

Recept

kb. 50 gr (fél pohárka) darált mandula vagy mandulaliszt

kb. 50 gr (fél pohárka) darát dió

3 tojás szétválasztva

1 csipet só

1 pohárka natúr joghurt (nálam laktózmentes)

1/2 pohárka bodzaszörp (lehetőleg mézzel készült házi)

pár csepp citromlé

(Az olajos magvak darált formában a lisztet helyettesítik, így a száraz összetevők alapját képezik.) 

A 3 tojásfehérjét egy csipet sóval kemény habbá verem. A ledarált olajos magvakhoz adom a tojássárgákat, a joghurtot, a citromlét és a bodzaszörpöt is. Ha sima elegyet kevertem belőlük, akkor finoman belekanalazom a tojásfehérje habot és lassú, türelmes mozdulatokkal elkeverem.

Szilikon formába öntve 180 fokon 25 perc alatt barnára sütöm. Senki ne ijedjen meg, ez nem egy magas felfújt, inkább levegős tésztájú finomság. Ha kihűlt, megszórom hántolt mandulával, vagy lecsurgatom a házi tökös-barackos lekvárral.