Visszatértem, sütivel a kézben: mogyorós muffinok.

Visszatértem. Igen, dobáljatok meg légyszi paradicsommal (imádom a paradicsomot) nagyot hibáztam. 2 hónap csend után illik magyarázkodni: új szenvedélyem akadt. Szóval nem szeretném elhanyagolni a blogot és F már le is szúrt, hogy mi lesz a kis közösségemmel:) Hááát, igaza van, teljesen elhanyagoltalat Titeket, a blogot és a sütőmet is. Most pedig a fent említett új szenvedély leírása következik...remélem teljesen tiszta lesz, miért tűntem el :D

Vannak dolgok az ember életében amiket hosszas tanulás után elsajátítva okosan, ésszel alkalmaz, amikért küzd, amiket vérrel-verejtékkel tanul meg és örömmel hasznosít. Nálam ilyen volta  diploma megszerzése, ilyen a francia nyelv tanulása és ilyen a futásban legyőzni önmagam. Vannak olyan dolgok is, amik csak úgy jönnek, maguktól, könnyedén, bátran, kreatívan, cirógatva a lelkünket. Na, a sütés nekem ilyen. Jött és megszerettem, mindenki ezzel azonosított és én nap mint nap örültem, hogy ez is "én vagyok", örömet szerzek és segítek vele, kiteljesedek benne. Most sincs másképp, csak egy kissé enyhébb intenzitással élem meg mindezt, ugyanis jött valami, ami mindent vitt. Ugyanígy kreatív, ugyanígy belülről jön, nincs benne erőlködés és izzadságszag, csak mosoly és kaland és színek, textúrák és érzések és emberek és és szeretet, végtelen szeretet. Lassan egy hete, hogy letettem a profi sminkes vizsgámat és már 3 hete vannak felkéréseim. Kisebbek-nagyobbak, izgalmasak, érdekesek, fárasztóak és szuperjól érzem magam tőlük. Ahogy a sütésben is, itt is figyelek azokra, akik valamiről lemondtak eddig, legyen az a merészség, a szépség megmutatása vagy az önbizalom. Ugyanúgy gyűlölök mindent ami műanyag, ami mesterséges és ami árt, ami nem harmonikus, ami nem színes és ami nem emberi. Ebben semmi sem változott. És én sem változtam. Ma elkapott a hév, a holnapi osztálytalálkozómra már készen van egy nagy doboz linzer. Most viszont nem az jön, hanem egy korábbi, ám még nem publikált receptem. Mogyorós-kakós mini muffinok. Csajos, színes papíros, tavaszi, gyors, szuperegyszerű. Jaaa és nyírfacukorral készült.Szeressétek!

ui: még mindig elmosolyodom, ahogy kinyitom a sütőm ajtaját- azért ez jelent valamit, nemde??

 

 

 

Recept

 

100 g egész mogyoró, apróra törve

100 g liszt

70 g nyírfacukor

1 kk szerecsendió

1 tk szódabikarbóna

1 tk sütőpor

3 ek kakaópor (keserű, zsíros)

3 ek olaj

2 tojás

kevés langyos víz

 

Először a száraz összetevőket mixelem, vagyis a liszt, a mogyoró, a cukor, a kakaópor, szerecsendió, szódabikarbóna és sütőpor kerül egy tálba. Majd egy másik tálban elegyítem az olajat a langyos vízzel, majd beleütöm a tojásokat és jól felverem. Ekkor e nedves keveréket a szárazhoz adva addig levergetem robotgéppel, míg sima, sűrű, de még éppen folyékony tészta nem lesz belőle. Ekkor szilikon muffinformákba öntöm és 25 perc alatt készre sütöm 170 fokon, alsó-felső légkeveréses sütőben. Akinek nem tetszenek a bolti cukormázak (ahogy nekem sem) vagy nem akar csokimázat használni, annak azt javaslom, egy másodpercre mártsa vízbe a muffinokat, majd nedves tetejükkel lefelé nyomja őket kókuszreszelékbe. Így is lehet díszíteni, plusz cukor hozzáadása nélkül. A fényképen szereplő tálért külön köszönet Pubinak.Szivecske.