Magamról

Saját fotó
Ételallergiával indult, relaxációs gyakorlatként folytatódott, szenvedély lett belőle...sütni mindhalálig. Egészségesen, figyelve másokra, főleg azokra, akik eddig azt hitték, le kell mondaniuk valamiről. Mások főznek, ez egy sütős blog :-)!

2013. február 26., kedd

Répatorta is van...

...és finomabb, mint a nemzetközi kávézóláncnál. Pasizni is lehet vele, buliba is el lehet cipelni. Mindent tud. Omlós, krémes, édes. Az úgy volt...hogy Pubi szülinapjára répatortát rendelt. Nos, ha egy barátnő rendel, akkor bizony össze kell kapnom magam és valami újat kell alkotnom. A répa nem véletlen, egyrészt az előző posztomban répás volt a kuglóf, (végigviszem ezt a répa vonalat:-)) másrészt Pubi kávéfüggő, ezért gyakran tér be abba a bizonyos zöld logós kávézóba és hát néha a kávé mellé leeseik egy répatorta is. Ami állítólag isteni, de mivel Pubi is laktózérzékennyé vált, ezért egy ideje nem fogyaszthat ilyet. Ki kellett találnom valamilyen alternatívát a krémsajtra, mert nem jártam mostanában Bécsben (ez a legközelebbi pont, ahol laktózmentes mascarpone kapható). Jelentem megvan: mackósajtból kapható laktózmentes a szupermarketek és hiperek többségében. Némi cukorral és a szintén hiperekben elérhető laktózmentes vajjal vagy szójamargarinnal bolondítva tökéletes. Egy szó, mint száz, a torta elkészült, a szülinap jól sikerült, az ünnepelt örült. A tortát a szülinapi vacsit követően a buliba is magunkkal vittük, így történt, hogy kedves barátnőim random embereket kínáltak meg az édességgel és nagy sikerük volt, természetesen az ellenkező nem köreiben is. A tortához lent olvasható recept óriási adag, így 20 cm-s formából hármat is megtölt. A bevonatos szülinapi torta mellett készítettem egy bevonat nélkülit is, így is tökéletes. Köszönet a sous-chefjeimnek a lassan már hagyományossá váló aktív és professzionális segítségért! :-)
ui: egy neten található receptet alakítottam át, nem teljesen eredeti az ötlet





Recept

I.tál
3 tojás
150 gr olaj
150 gr szójatej
400 gr cukor
vanília

II.tál
250 gr apróra vágott ananász
100 gr kókuszreszelék
100 gr darát dió v mandula
300 gr sárgarépa reszelve (pengés gépben egészen apróra daraboltam)

III.tál
250 gr liszt
2 tk sütőpor
egy csipet só
1 tk fahéj

A krémhez:
115 gr szójamargarin v. laktózmentes vaj
200 gr cukor
200 gr mackósajt
4 ek kókuszreszelék
2 tojás

A bevonathoz:
250 gr tömb marcipán
fél zacskó színes szórócukor


Egy habverővel jól összekeverem az I.tál tartalmát, majd hozzákeverem a II. és a III. tálét is, fontos a sorrend! Előmelegítem a sütőt alsó és felső melegítéses 180 fokra, szilikon formát használok, hogy ne kelljen sütőpapírral bajlódni. Óvatosan három formába merem a masszát, majd elsimítom a tetejét.
Miközben sül a süti, elkészítem a krémet: a vajat cukorral egy lábasban alacsony tűz felett összekeverem, majd hozzáadom a krémsajot és engedem, hogy teljesen megolvadjon. Ha megolvadt, beleütök két tojást és belekeverem a kókuszreszeléket is, hogy besűrűsödjön. Ezután hidegre teszem hűlni.
A közben elkészült sütiket teljesen kihűtöm, két darab közé vastagon krémet kenek, (egy részét úgyis beszívja a tészta) majd félreteszem. Porcukrozott nyújtó felületen fél cm vastagra nyújtom a marcipánt, úgy, hogy befedhessem vele a tortát. Szépen rásimítom, az oldalára pedig egy "pántot" illesztek a kinyújtott marcipánból. A tetejét enyhén nedves kenőecsettel átkenem, hogy leseperjem a porcukrot és hogy beleragadhasson a szórócukor, amit ezután hintek rá. A maradék egy darab megsült tésztalapot megkenem a maradék krémmel és megszórom a maradék szórócukorral. Így kapok egy ünnepi és egy hétköznapi tortát is és nem kell hatalmasat készítenem. Az adagokat természetesen lehet harmadolni...


Nincsenek megjegyzések: