Nagy háztartási keksz fogyasztó vagyok, vannak napok, amikor csak ez megy le a torkomon, kevéske cukrozatlan teával. És vannak bulik is, ahová úgy megyek, hogy rúzs és kistükör mellett pár szem keksz is megbújik a táskámban, hátha nem jön szembe olyan étel, amit "bevállalhatok" egy éppen belobbanó colitis ulcerosaval. Nem panaszkodom, én és a pocakom már megszoktuk ezeket az időszakokat. Ilyenkor a keksz jóbarát.
Mellesleg megjegyzem, a gyártók belőlem élnek, igazán rányomhatnák ezt a receptet termékeik csomagolására. Zsákkal szoktam vásárolni (ha már ott vagyok a szupermarketben) mert csodálatos ízén és állagán semmit sem ront az idő, tehát eláll. Ne legyünk cinikusak, a kiskutyám például imádja. Én már nem annyira, de utolsó szemig hasznosítom, még a törött darabokat is. Például így: almával, cukor nélkül, dióval ízesítve. Vidékről kaptam az almát és van házi almalevem is, teljes a készlet vasárnap esti tévézéshez. Keksz újratöltve. Kezdőháziasszonybiztos recept.
Recept
4 szem nagyobb alma
10 szem háztartási keksz
2 tojás
4 ek dió
10 gr margarin
A megmosott almákat héjastul felkockázom, darálógépbe (nálam pengés mixer) teszem a töredezett háztartási keksszel együtt. Szemcsés, ugyanakkor pépes állagúra aprítom. Az így elkészült péphez hozzáadom a tojásokat, a margarint és a diót, robotgéppel egyenletesre keverem. A masszából evőkanálnyi púpokat helyezek el egy sütőpapírral kibélelt tepsiben, majd a tetejüket lenyomkodva kerek (kicsit szabálytalan) keksz formát alakítok belőlük. 25 perc alatt 150 fokon aranybarnára sütöm őket. Akkor finom, ha kívül kemény, belül puha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése