Magamról

Saját fotó
Ételallergiával indult, relaxációs gyakorlatként folytatódott, szenvedély lett belőle...sütni mindhalálig. Egészségesen, figyelve másokra, főleg azokra, akik eddig azt hitték, le kell mondaniuk valamiről. Mások főznek, ez egy sütős blog :-)!

2012. október 1., hétfő

A kókusz visszatér, zabpehely kíséretében

Egy időben szinte untam a kókuszt, annyi féle sütit sütöttem a fehér finomságal. Kis ideje eltűnt (más dolgokkal és más személyekkel együtt) az életemből, de tegnap este a kezembe akadt és nem tudtam ellenállni. Fordulatot várok ettől a kókusz dologtól, égi jelnek tekintem, hogy pont tegnap került a kezembe. Szóval kívántam valamit a kókusztól (tessék hangosan felröhögni) és várom, hogy teljesüljön. Remélem, hogy a kókuszrajongók is így vannak ezzel. Fiatalság, bolondság, a süti meg isteni. Azért azt éreztem, hogy a cukor-kókusz-baracklekvár édeshármast lazítani kellene valami egészségesebbel, így felhasználtam a maradék (pont elegendő) zabpelyhet is a tésztához. Omlós, de roppanós, édes és savanykás...khm...a tökéletes vasárnap esti nasi. Kívánjatok egyet miközben megeszitek!



Recept: (kis méretű formához)

2 tojás
10 dkg margarin
1 pohár tejföl (nálam laktózmentes)
1/2 kis zacskó jó minőségű kókuszreszelék
fél bögre liszt
fél bögre cukor
fél bögre zabpehely
1/2 csomag sütőpor

híg, savanykás baracklekvár a kenéshez

A margarint a cukorral és a tojással habosra keverem. Hozzáadom a sütőporral elkevert lisztet, zabpelyhet, kókuszreszeléket. A tésztát tejföllel lazítom, majd simára keverem. A folyékeny (nem nyúlós!) tésztát szilikon formába öntöm, 25-30 p alatt aranybarnára sütöm. Ha kihűlt, vízszintesen kettévágom és megkenem a lekvárral. 

Nincsenek megjegyzések: