Vallomás következik: régóta vágytam egy őzgerinc formára. Túl régóta és túl hevesen égett bennem a vágy tüze ahhoz, hogy ne süssek benne valami csokisat azonnal, ahogy megkaparintom...
Egyszer csak megérkezett. Kellemesen lapos formában, rikító neonzöld színnel (ezen a nyáron komoly szövetséget kötöttem a neon színekkel...) és ráadásul szilikonból! Egyszóval maga a tökély. El sem tudnék képzelni szebbet és jobbat minthogy a kis neonszín formámban gőzölög egy töményen csokis valami. Ez a valami lett az én csokis-diós kenyérkém, amit bárki meg tud csinálni. A bárkit úgy értem: bárki, aki most jár először a konyhában! Hajrá bárki, hajrá mindenki!
Recept:
4 ek. cukrozatlan zsíros kakaópor
4 ek. apró darabokra tört, esetleg darált dióbél
2 ek. liszt
2 db egész tojás
0,5 dl olaj
1 kk. szódabikarbóna
1 dl tej (nálam laktózmentes)
A hozzávalók közül először a szárazakat, azaz a kakaóport, a cukrot, a lisztet, a sütőport és a szódabikarbónát keverem össze. Az elegyhez finomat hozzáadagolom a tojásokat, az olajat, végül a tejet, úgy, hogy a massza még sűrű maradjon. A masszát a szilikon őzgerinc formába öntöm, kb. fél óra alatt 160 fokon (légkeverés mellett) megsütöm. Akkor az igazi, ha a széle kérges, belül pedig kicsit szétsős, puha. Étcsoki és diódarabokkal tálalom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése