Sajnos mostanában sokat járunk kórházba látogatni. Akit ápolunk, olyan betegséggel küzd, melyben nagy szerepe van annak, mit eszik nap mint nap. Ha lehet, kerüljük az édes dolgokat amikor ételt viszünk neki, de sajnos -vagy szerencsére- minden süteményemet kedveli. Gyakran hallottam tőle, hogy csak egy süteményt hiányol a repertoáromból: néhai édesanyja "non plus ultráját"...
Hmm...korábban többször említette az ízvilágot, de a formát nem sikerült megjegyeznem. Pár napja nem tudom megkérdezni tőle, mert számára most éppen a pihenés a legfontosabb, még a beszéd is megterhelné.
Összehoztam egy könnyen és gyorsan elkészíthető változatot abból a bizonyos "non plus ultrából", mit sem törődve azzal, hogy - hacsak egy napra is- de félretesszük a szigorú diétát. Vannak időszakok, amikor fontosabb egy falatnyi öröm, mint a táblázatok szerinti étrend, vannak napok, amikor a sütiben sokkal több van, mint tészta és cukor. Szeretet van benne, erő, bíztatás és remény. Ez most egy ilyen sütemény lett.
Ha valaki nem papot, rabbit, dalai lámát vagy írókat, hanem éppen engem kérdezne arról, hogy mi fontos az életben, nem jönnék zavarba, a tészta gyúrása közben sikerült kristálytisztán megfogalmaznom.
Ezt mondanám: " Süssetek sütit annak, akit szerettek, akár minden nap, mert nem tudhatjátok meddig lesz még alkalmatok rá. Figyeljetek egymásra, hogy leírhassatok minden fontos receptet." Nekem is sokkal korábban le kellett volna írnom az eredeti non plus ultra receptjét. Íme a sütemény, ami reményem és hitem szerint gyógyít, remélem mindenki készít egy ilyet annak, akit szeret.
Recept
Tészta
180g finomliszt
120g vaj vagy margarin kis darabokra csípkedve
1 ek jeges víz
csipetnyi só
Töltelék
4 ek narancslekvár
1 ek citromlé
2 ek kókuszreszelék
1 tk cukrozatlan kakópor
2 ek finomra őrölt dió
70g porcukor
2 tojásfehérje
A lisztet összegyúrom a felkockázott vajjal vagy margarinnal és porhanyós tészát készítek belőle. Hozzáadom a jeges vizet és lágy tésztává gyúrom. Cipó formára gyúrva 20 percre beteszem egy nejlonzacskóban a mélyhűtőbe. Közben elkészítem a tölteléket: a narancslekvárt lassú tűzön citromlével híggá olvasztom. A kókuszreszeléket, diót és porcukrot egy tálban összekeverem, majd hozzáadom a kakaóport.
Ha áthűlt a tészta, enyhén lisztezett lapon kb 5 mm vastagságúra nyújtom és egy vizespohárral 12 db, kb 7 cm átmérőjű kört szaggatok belőle. A köröket óvatosan szilikon muffinformába nyomkodom. A híg narancslekvárt belekanalazom a tésztával kibélelt formákba. Kemény habbá verem a tojásfehérjét és óvatosan beleforgatom a korábban már összekevert por állagú öszetevőket (cukor, kakópor, dió, kókuszreszelék). A lekvárral megtöltött kosárkák tetejére óvatosan rákanalazom a habot úgy, hogy éppen a kosárka pereméig érjen. Légkeveréses sütőben 170 fokon 25 perc alatt aranybarnára sütöm. Csak akkor szedem ki a formából, mikor teljesen kihűlt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése