Az egres (brüszke, piszke, pöszméte, köszméte) sokak szerint bizarr gyümölcs, szerintem imádivaló. Igen, gyümölcs, a ribizlihez áll a legközelebb, csak a vicc kedvéért megtévesztő zöld színben pompázik és könnyedén ringbeszáll a kígyó formájú extra savanyú gumicukor-förmedvényekkel is, ami a szájösszehúzást illeti. Június elején már kapható piacon, de mi vidékről minden évben feltankolunk és fagyasztjuk, mert egresszósz nélkül nem élet az élet, ugye anyukám?
Környezetemben kevesen ismerik, aki ismeri az is nehéz, vörös sültek mellé mártásként eszi. A családban "csak úgy" joghurt/puding stb. helyett kanalazható szószként szeretjük. Gondoltam egyet: most bebizonyítom, hogy édességnek sem utolsó. Tortácskát készítettem, aminek semleges, majdnem sósba hajló tésztája tompítja az egres savanyú ízét.
Recept: (26cm-s formához)
Egresszósz
0,5 kg egres
3 dl zsíros tejföl (nálam laktózmentes)
3 ek cukor (vagy ízlés szerint több)
1 cs vaníliáscukor
5-6 csepp citromlé
1 csipet só
1 kanál liszt/ egy kis keményító
1 tojás
Brisée tészta
250 g liszt (BL 55)
150 gr puha vaj vagy jó minőségű margarin kis kockákra vágva (nálam margarin)
1 púpozott tk. só
1 kk. cukor
1 tojás
2 ek hideg tej (nálam laktózmentes)
Az egrest megtisztítom és annyi vizet öntök rá, hogy ellepje. Amíg fő, elkészítem a tésztát: egy keverőtálba teszem a lisztet, mélyedést formálok a közepébe, ide teszem a vajat, a sót, a cukrot és a tojást. Morzsalékos, porhanyós tésztát gyúrok belőle az ujjbegyeimmel, majd felöntom tejjel és alaposan átgyúrom, míg egyenletes állaga nem lesz. Ekkor cipóformát készítek belőle, majd fóliába csomagolva 15 percre mélyhűtőbe teszem.
Ha megpuhult az egres, akkor botmixerrel finoman összenyomkodom úgy, hogy darabos maradjon. Hozzáadom a cukrokat, a sót, a lisztet és a tojást, majd elkeverem a tejföllel. Összeforralom, majd hagyom kihűlni, de csak annyira, hogy még folyós, könnyen teríthető legyen.
Ha a cipó formájú nyers tészta lehűlt, akkor lisztes munkalapon kb 0,3-0,4 cm vastagságúra nyújtom, mindenképpen kb 8-10 cm-rel nagyobb átmérőjűre, mint a sütőforma. A vékony tésztát óvatosan felemelem a munkalapról és ráterítem a kivajazott-kilisztezett sütőformára, kézzel belenyomkodom, elegyengetem, hogy teljesen kibélelje. Ha lelóg a széle, akkor egy éles késsel óvatosan körbevágom vagy sodrófámat végigfuttatom a sütőforma peremén, hogy maguktól leessenek a nem odaillő részek. A tészta alját megszurkodom villával és visszateszem a mélyhűtőbe 10 percre.
Közben előkészítem a sütést: 180-190 fokra előmelegítem a sütőt (csak enyhe légkeverésre állítom) és a "vakra sütéshez" szükséges apróságokat. A vakra sütés lényege, hogy a tésztával kibélelt sütőformába sütőpapírt, majd arra nehezéket helyezek. Ez azért kell, hogy ne emelkedjen fel hólyagosra a tészta, könnyebb legyen megtölteni. Sütőpapírt és rizst/babot használok, mert ez mindig kéznél van. Ha lehűlt a formába helyezett tészta, akkor kiveszem a hűtőből, kibélelem a paírral, egyenletesen rászórom a nehezéknek szánt rizst vagy babot, majd beteszem a sütőbe. 12 percig sütöm a nehezékkel, aztán a nehezék nélkül még 10 percig, mig meg nem barnul.
A kisült tésztát kifordítom, majd rácson kihűtőm és megtöltöm a langyosan tartott egresszósszal. A felületét habkártyával egyengetem el, ha szükséges, egresszemekkel díszítem. Tálalásig hűtőbe teszem, hogy megdermedjen.
Egy szelet élte meg a másnapot, sajnos vagy szerencsére még finomabb lett, ahogy a tészta átvette a szószt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése