Havonta egyszer nagy, ráérős, közös reggelit tartunk a munkatársaimmal. Ilyenkor céges kontóra beszerzett friss zöldséget-gyümölcsöt, finomabbnál finomabb kenyereket, húsféléket és tejtermékeket kell félretuszkolnunk az asztalon, hogy letehessük a tányérunkat, amire aztán mindezt felhalmozzuk. Ma azonban ATR-t, azaz Alternatív Team Reggelit tartottunk. Az ATR lényege, hogy mindenki azt hoz amit tud/szeret/talál otthon. Már éppen elkezdtem gondolkodni azon, hogy milyen hideg élelemmel érkezem a pénteki szeánszra, amikor az egyik kollégám rákérdezett: lesz időd sütni? mi finomat hozol?
Hát igen...a süteményeimről ismernek és tudják, hogy édesség fronton lehet rám számítani. Így történt, hogy a csütörtök estémből elcsippentettem egy kevéske időt sütésre és összedobtam pár csokis muffint, hogy helytálljak. Bevallom, fonott kalácsot előbb tudtam sütni mint muffint, ez az első alkalom, hogy egyszerre finom és szép is lett ez az egyébként nagyon könnyen elkészíthető finomság. A legnagyobb dicséret számomra, hogy mindössze két darab élte meg a délelőtt 11 órát.
Recept:
15 dkg puha vaj
15 dkg cukor
3 egész tojás
5,5 evőkanál liszt
1/2 zacskó sütőpor
1 teáskanál vanília kivonat
12 teáskanál híg baracklekvár
A sütőt előmelegítem 180 fokra. A lisztet és a sütőport egy tálban összekeverem. Egy másik edényben a tojásokat felverem, majd hozzáadom a puha (apróra csipkedett) vajat és a cukrot, végül pedig a vaníliakivonatot. Különálló szilikon muffin formákat használok, benne papírral. A kis kapszlikba úgy adagolom a masszát, hogy először 1 evőkanál tészta, majd rá 1 teáskanál lekvár következik, a tetejére megint tészta. 18-20 percig sütöm, míg aranybarna lesz a tetejük. Ha elkészült, kihűtöm. A csokoládét megolvasztom gőz felett és nyomózsákból (vagy nejlonzacskóból) kinyomva gyors vonalakat húzok a sütik tetejére, amíg a massza folyékony. Ha a díszítés megszáradt, fémdobozba teszem a sütiket és hűvös helyen tárolom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése