Ezt a tortácskát egy formához készítettem. Igen, gombhoz a kabátot! Történt ugyanis, hogy vasárnap este az egyik hipermarketben megláttam egy klasszikus, lapos piteformát, ami az átlagosnál nagyobb átmérővel, tökéletes tapadásmentes felülettel és 500Ft-os akciós árral büszkélkedhetett...nem volt visszaút, meg kellett vennem, hogy hazaérve bezsebelhessek egy - mostanában túl gyakorivá vált- leszúrást: "már megint egy sütőforma". Igen, sejthetitek, megideologizáltam :"ilyenünk még nincs"! Tehát a forma visszavonhatatlanul ott kacsintgatott, így meg kellett mutatnom; érdemes volt "beruházni egy hatszázhuszonötödikugyanolyan sütőformába". Hétfő este, tenderfeladat lezárása után csak kevert tésztára futja , ami az erőmet és az időmet illeti. Körülnéztem hát az éléskamrában, hogy mit tehetnék bele és kincsekre bukkantam: kukoricaliszt, cukrozatlan kakaópor, egy kevés nyírfacukor anyukámtól (ők egy ideje csak ilyet fogyasztanak), növényi tejszín, citrom és a nagyi baracklekvárja (még csak február van, de alig másfél üveg maradt). A végeredmény isteni és mutatós, igazi villámrecept hétfőre, tenderfeladat során felgyülemlett energiák levezetéséhez ajánlom. Esetleg laktóz- vagy gluténmentes étrendet követőknek, ők örülni fognak.
Recept:
Tészta:
1,5 bögre kukoricaliszt
1 bögre nyírfacukor
1/3 bögre adalékmentes cukrozatlan kakaópor
1 dl natúr joghurt
2 tojás
1 dl olaj
1/2 dl víz
1/2 citrom leve
1 csipet só
1 kk. szódabikarbóna
Díszítés, töltelék:
4 ek. híg baracklekvár
1 dl növényi tejszínhab cukor nélkül felverve
A száraz hozzávalókat, azaz a kukoricalisztet, cukrot, sót, kakaóport és a szódabikarbónát összekeverem. A keverék közepébe kis mélyedést készítek, majd az alaposan összekevert egyéb hozzávalókat (tojás, olaj, joghurt, víz, citromlé) a mélyedésbe öntöm. Robotgép nélkül, kanállal sima masszává dolgozom és sütőpapírral kibélelt piteformába töltöm. Légkeveréses sütőben kb. 160 fokon fél óra alatt barnára sütöm. A formából kivéve, sütőpapírban hagyva rácson kihűtöm.
Ha kihűlt és elég magas, akkor vízszintesen félbevágom egy sima, széles lapú késsel, ha nem elég magas (kukoricalisztnél előfordul) akkor pedig függőlegesen felezem el. A két tészta réteg közé egyszerűen híg baracklekvárt kenek. A sütik tetejének díszítéséhez felverem a növényi tejszínt, majd nyomózsákba töltöm. Itt jön az igazi szórakozás, addig díszítem az előre felvágott szeleteket, míg rá nem unok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése