Azt hiszem büszkén jelenthetem ki, hogy nekem van a legcsodálatosabb nagyapám a világon! Akárhányszor találkozunk, mindig kapok egy kosár almát vagy egy adag savanyú káposztával töltött uborkát (igen, ez is a gyengém...) tőle, ami aztán pillanatok alatt szublimál a hűtőmből.
Kiskoromban gyakran látogattam ki vele és nagymamámmal arra a piacra, ahová ő azóta is hetente többször jár. Ha nem a családban szép számmal megtalálható kertekből, akkor innen szerezi be a finomságokat, nagy gyakorlata van abban, hogy kiválassza a legpirosabb, szuper lédús, roppanós magyar almákat. A szatmári almának nincs párja, nyersen és süteményben is kiváló. A legutóbbi szállítmányból megmaradt 2 piros csodát egy Michael Roux Tészta varázs c. könyvében található recepthez használtam fel, íme....
Recept: (2 db 16 cm-es formához)
2 db nagy alma, hajszálvékony gerezdekre vágva
1 bögre liszt
1 bögre cukor
1 tk fahéj
1 cs sütőpor
2 ek olaj
2 ek tejföl (nálam laktózmentes)
2 tojás
A kivajazott-kilisztezett formák alját teljesen beterítem a vékonyra vágott almaszeletekkel, majd félreteszem. A tészta összetevőit robotgépben simára keverem és óvatosan ráöntöm az almákra, habkártyával elsimítom- mert ez lesz a süti alja. 170 fokon (légkeverés mellett) aranybarnára sütöm. Ha sütés közben makacsul emelkedik a tészta, akkor egy apró trükkhöz folyamodok: kerek, tiszta és száraz vágódeszkát nyomok a sütőből kivett tészta tetejére, így könnyen visszalapul és a felülete sem sérül meg, nyugodt szívvel tovább süthető. A teljesen kihűlt sütit óvatosan kifordítom a formából, ügyelve arra, hogy az esetleg letapadt almaszeletek ne tegyék tönkre a tetejét. Édességmániások hideg napokon egyenek mellé pudingot, melegebb órákban pedig vanília vagy rákóczi túrós ízesítésű fagylaltot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése